Ha a szülő segítséget ajánl fel, az egész életre való elkötelezettséget jelent? Úgy értem mindenben alá kell rendelni utána magunkat az akaratuknak?

Normális családban a családtagok segítik egymást,ha arra szükség van.Aki elfogadja a család,főleg a szülők segítségét,az okosan teszi.Ez nem jelenti az egész életre való hála megkövetelését.Legalábbis egy rendes szülő nem tart igényt külön hálára azért,mert segít a gyermekeinek.A segítséget legfeljebb akkor szeretnék,ha betegek,öregek,ápolásra szorulnak és nekik van szükségük a család segítségére.

Sajnos sok kommentből én is úgy látom,hogy rátelepszenek az anyukák a gyerekre,míg a szüleikkel nincsenek jó viszonyban.Ez pedig sem a gyereknek,sem a családnak nem jó.Ez is hozzájárul a sok váláshoz,a normális párkapcsolatra képtelenek számának gyarapodásához.Szemléletváltásra lenne szükség.

Az a baj,hogy sok szülő a segítséggel felhatalmazva érzi magát arra,hogy irányíthassa a fiatalok életét.

Ez egyáltalán nem jól van így.Szerintem azért,mert valaki elfogadja a szülői segítséget nem kötelezte el magát semmire,attól még élheti a saját életét lehetnek saját döntései álmai.Aki segít az önzetlenül tegye és ne várjon viszonzást,aki meg nem akar az ne tegye.Senkinek nincsen joga bele avatkozni egy felnőtt ember életébe még akkor sem,ha a felnőtt gyerekéről van szó.Főleg ha annak már családja is van.Tanácsokat lehet adni annak,aki szívesen fogadja,de az állandó kéretlen okoskodás mindenkinek az agyára megy.Szerintem egy szülőnek mindig a háttérből kell figyelni a fiatalok életét,és akkor és úgy segíteni ahogy nekik jó,és nem ahogy a szülő szeretné.Az nem segítség ha a saját akaratomat elképzeléseimet akarom másokra erőltetni.Ez visszataszító és hárítást vált ki.

Ha szeretem a gyerekemet akkor azt nézem neki mi a jó,és ennek megfelelően segítek.Semmiképpen nem alárendeltje senki annak akinek a segítségét elfogadta.