Létezik, hogy van olyan szülő, aki nem gondol bele, hogy mekkora nyomást gyakorol a gyerekére, ha egész álló nap a tanulást nyomatja?

Az én szüleim is ilyenek voltak.Nem csak ők,a nagyszüleim is.Elvárás volt hogy jogra vagy orvosira menjek.Ha négyest vittem haza,lehordtak.Nyolcadikos koromra már egész nap a szobámban voltam és tanultam.Az is elvárás volt,hogy dolgozzak.Barátaim egyáltalán nem voltak.Elérték hogy megutáljam a tanulást és a munkát is.Az a szerencsém,hogy van egy párom,akinél talpraesettebb férfit nem sokat ismerek.Nagyon ösztönzőleg hat rám.Neki boldog gyerekkora volt.Pedig nem volt egy jó fiú.Gyakran a lánytestvéréhez hasonlították,aki eminens.Most a tesója ott van egy éve három diplomával,munka nélkül.A párom meg miután összejöttünk,csak az lebegett a szeme előtt,hogy boldog jövőt biztosítson a számunkra.Munkanélküliből minimálbéressé vált,rá néhány hónapra meg eljutott a négyszázezres fizetésig.És nincs diplomája.

Sajnos a szülők nem gondolnak bele,mit tesznek.Én családom szeme előtt is csak az lebegett,hogy dicsekedhessenek,milyen menő egyetemre jár a lányuk.

Párommal ezt csinálták a szülei. Ha épp nem tanult, folyton utalásokat tettek neki, h milyen lusta. A 4-es az nem volt jó jegy, csak az 5-ös! Ha 5-ösnél rosszabbat vitt haza, lelkileg terrorizálták, h semmi sem lesz belőled stb...

Én megértem, h a szülő a legjobbat akarja a gyermekének, de azért a gyerek hadd éljen az iskola mellett! Ha csak a tanulás teszi ki egy fiatal életét, akkor egy csomó mindenből kimarad!

Ezzel a szülei azt érték el, h most párom 25 évesen is folytonos megfelelési kényszerben van, nagyon maximalista magával szemben és ha vmi nem úgy sikerül ahogy elképzelte, rögtön olyan depresszióba esik, amiből nagyon nehéz kirángatni. Pl. amikor nem sikerült neki elsőre a nyelvvizsgája, rögtön depi és egyfolytában azt mondogatta, h ő mekkora egy béna, sz@r alak h nem sikerült neki, sosem fog tudni angolul felsőfokon beszélni, biztos vmit rosszul csinál...szegénykém nem csinálja rosszul, hiszen szorgalmasan tanul, csak nincs olyan jó nyelvérzéke. Egyszerűen nem érti meg, h nem tud minden területen a legjobb lenni.

A szülők persze azt képzelik magukról, h milyen jó szülők voltak.

én elmennék a közös családorvoshoz, és

elmondanám, hogy nekem mik a panaszaim, de elmondanám azt is, hogy szerintem anyám nem 100-as.

Hátha a doki segít rajta, ha anyád megint megy hozzá.