Mi az oka annak, ha egy szülő az idősebb gyerekére hárítaná a kisebb gyereke nevelését?

Azért folyik itt a vita ezen, mert az itt válaszolók ezt úgy képzelik el, hogy anyuka onnantól rá sem néz a gyerekre, hanem 0-24-ben a tini tesó vigyáz rá.

Mert itt mindenki csak végletekben tud gondolkozni: vagy nem bízom a nagyra, vagy ő neveli mostantól. De ez jellemző az egész gyakorira, sok rossz körülmények között felnőtt ember osztja az észt az egészséges családi körülményekről.

Resze a felelos felnott eletre valo nevelesnek, ha idonkent felelosseget ruhaznak a nagyobb gyerekre.

Eppugy ahogy a gyerek is kiveszi a reszet koranak es teherbirasanak megfeleloen a hazimunkabol.

Termeszetesen nem a lepasszolasrol van szo, azt elitelem, a nagyobb testver nem ingyen bebiszitter, ha a szulo inkabb elmegy szorakozni ahelyett hogy a gyerekre vigyazna, az nem jo.

De abban hogy a tizeves gyerek hazakiseri a kisebb testveret pl ovoda nagycsoportbol, es otthon elvan vele felorat/egy orat amig hazaer a munkabol a szulo, nincs semmi rossz.

Normális családban van munkamegosztás, nem anyuka az igásló, aki kinyalja mindenki hátsóját. A tini gyerekek részéről illő, ha kiveszik a részüket a munkából, legyen az mosogatás, takarítás, bevásárlás, vagy akár gyerekvigyázás. Ha a szülő korrekt, kínál választási lehetőséget.

Én 13 éves voltam, mikor született a tesóm, a babázást választottam. Ha nem azt csináltam volna, akkor mást, ebben szerintem nincs semmi rossz. Ha nem akartam volna babázni, mosogattam volna, és addig anyukám van a kicsivel. És ezt nem úgy kell érteni, hogy éjjel én etettem volna, vagy hogy ráment az egész napom, de amíg anyukám mosogatott vagy bevásárolt, természetes volt, hogy napi 1-2 órát velem van. És ugyebár gyerekre nem úgy kell vigyázni, hogy magadra kötöd, vagy folyton az öledben van, legtöbbször csak annyi volt, hogy a járókában játszott, én meg figyeltem, nincs-e baja, ha kért, inni adtam neki, pelenkáztam. De nehogy már ez olyan megterhelő legyen, hogy ebből ekkora hisztit kelljen csinálni, mint ami itt megy.

Az a baj, hogy a szülőnek fel sem tűnik, hogy attól, hogy nem az van, hogy rá se néz, még túl sokat akar a nagytól. Nem a nyakába varrja és elmegy szórakozni, csak a szokásos. Ha valami van: miért nem figyeltél, miért nem adtad oda neki, miért nem adtad rá, miért nem figyeltél, miért hagytad, miért nem vetted el tőle, miért nem pakoltad el utána, miért nem gondoltál rá, miért nem adtál neki stb. Főleg, ha a nagy is gyerek. A gyerek legyen gyerek. Ha akar segíteni, ha figyel az jó. De hogy mindig számon legyen kérve, hogy miért nincs non-stop pesztonka üzemmódra állva az agya, az túlzás.

Egyik barátnőm mondta, hogy jaj hát miért ilyen kis korkülönbséggel, mikor már nagyobb lenne olyan jó, hogy segítene ő is, meg rá lehetne bízni. Hát, egyrészt nekem ez így jobban tetszik, másrészt meg vannak nekem még élénk emlékeim erről, hogy milyen jó már a nagynak, ha örökké őrá van számítva és állandóan ahhoz mérik, hogy milyen, ha a kicsi a környéken van, hogy mennyire van pesztonka üzemmódban.

Hiába nem csinálta azt anyád, hogy elhúzott, hogy vigyázz rá egésznap, ha mondjuk 8 évesen azért kajabált a játszótéren, hogy miért mászol olyan magasra, nincs annyi eszed, hogy akkor a kicsi is mászik utánad??? Ja persze, 8 éves üzemmód, mászóka élvezés kikapcs, kit érdekel, te mint gyerek mit élveznél, mire figyelnél, a kicsi legyen az első neked is mindenkinek a világnak.

Így alakítják a szülők az igazán remek testvér kapcsolatokat...

"De hogy mindig számon legyen kérve, hogy miért nincs non-stop pesztonka üzemmódra állva az agya, az túlzás."

Csak fekete-fehérben tudtuk gondolkozni? Ha valaki vigyáz a testvérére, annak már "non-stop pesztonka üzemmódra van állva az agya"?

Nem kell védeni az ilyen anyákat, tényleg van aki csak akkor hagyja a nagyra ha nagyon muszáj, de szerintetek tényleg nincs aki túlzásokba esik? Mert én saját tapasztalatból tudom, hogy van és mégcsak nem is nagytesó vagyok, csak unokatesó.

Keresztanyám már 1 hónaposan(!) naponta hozta a gyerekét, egész napra, tápszeres volt, azt ugye bárki oda tudja adni neki. 2 éves koráig én neveltem a gyerekét, aki otthon csak aludni volt este. Addig fajult, hogy a gyerek megkérdezte, hogy ő az én gyerekem? Na itt telt be a pohár, pedig nagyon szeretem a kicsit, de itt döntöttem el, hogy megszűnt az ingyen dada. Mikor terhes lettem azt mondta most majd ő vigyáz az enyémre, hát nem, mert én magamnak szültem, én is fogom nevelni, az apjával.

Most le lehet pontozni, úgyis az lesz, csak fogadjátok el, hogy tényleg van ilyen (ráadásul egy ismerősöm emiatt nem akar gyereket).

"Resze a felelos felnott eletre valo nevelesnek, ha idonkent felelosseget ruhaznak a nagyobb gyerekre."

A kisebb gyereket mivel nevelik felelős felnőtt életre?

Azért nem mindegy, hogy havonta 2szer hagyják ott a nagynak a kicsit, vagy hetente többször, fél napokra.

Én is tudnám a saját példámat felhozni, amikor a pár hónapos öcsémet hagyták rám, elkezdett sírni, és sehogy sem tudtam megnyugtatni, pedig akkor már volt tapasztalatom a másik öcséimmel. Nem túl jó érzés, amikor ott vagy 12 évesen, kezedben egy üvöltő csecsemő, a szüleidet meg nem tudod elérni.

A másik, amikor a 3. öcsém született, szintén rám volt hagyva a másik kettő, amíg a szüleim a kórházban voltak. Nekem kellett éjszaka többször felkelni az akkor még 2 éves kicsihez, és így pihenjem ki magam másnapra az iskolába.

És ez csak pár példa, sokszor több napra hagytak velük.

Nem kell félreérteni, jó a kapcsolatom most az öcséimmel, de ez nekem gyerekként sok volt. Nem véletlenül örültem, amikor 15 évesen elmehettem végre kollégiumba, és ahogy a másik kérdésnél is írtam már, a mai napig nem tervezek saját gyereket.