Miért lett divat az együtt küzdés helyett külön utakon folytatni, csonka családokat, mozaik családokat gyártani, mintha valami hobbi lenne?

Most látom, a mozaikcsalád definícióját a wikipédián, miszerint "egy olyan újraformálódott közösség, melyet az egyik szülő és gyerekei alkotnak az új partnerrel, akinek esetleg szintén van már gyermeke".

Én ilyen családot már réges-rég, gyerekkoromban is láttam, ahol mindkét szülő korábban elvált, az anyának volt egy fia az előző házasságából, és született egy lányuk a jelenlegiből. Jól megvoltak, semmi probléma nem volt ebben az állapotban. Biztos nem ők voltak az egyedüliek.

Szerelem első látásra azért nincs, mert egy emberbe lehet szerelmesnek lenni, egy személyiségbe. Első látásra nem ismered.

Az, hogy valakinek meglátom a pofiját és az alakját, és tetszik, az vonzalom, nem szerelem.

#54: Ezt találtam a legjobb magyarázatnak:

"a szerelem első látásra tulajdonképpen inkább szerelem első találkozásra, melyben az ismerősségi hatás komoly szerepet játszik. Ez nem azt jelenti, hogy már korábban találkoztunk a kiválasztottal, hanem hogy a nem tudatos zsigeri, vizuális, akusztikus, mozgásos, ízlelési, szaglási tapasztalataink nyomán az ismerősség élményét éljük meg már az első találkozás során. Ez az a szituáció, amikor első találkozás után azt mondjuk magunknak: “Ő az, akivel el tudnám képzelni az életemet, aki mellett biztonságban érezhetem magam, akire fel tudok nézni.” Amennyiben ez valódi érzéseken alapul, nem csupán szexuális vonzerőn vagy lelkesedésen, úgy az első találkozás egy komoly elkötelezettség kezdete lehet. Tulajdonképpen ez az, amit a „szerelem első látásra” kifejezés takar. A szerelem kialakulásának azt a kezdeti szakaszát, ami az első találkozással kezdődik, és amit követően több évig haladhatunk együtt ezen az úton."

Ha ez kölcsönös, akkor még jó is lehet belőle, ha egyoldalú, akkor "plátói szerelem" lesz.

#56: "Ha teljesen más a világnézetünk, nem tudok beleszeretni."

Nme tudom. Úgy érzem, egy hindu vagy egy arab nőbe is bele tudnék szeretni, pedig más a világnézetük. De én azt tapasztaltam, hogy a szerelem vakká tesz, és világnézetű, de sokszor még életvitelbeli különbségeket sem veszi figyelembe az ember, még ha látja is. Később persze majd esetleg rájön, hogy hol hibázott.

Na de ez az. Ha amit mondasz, igaz, és az emberek a semmire "szeretnek egymásba", akkor értem, miért fura a világ.

Mintha azt mondanám neked, hogy én csak azután tudom eldönteni, hogy tetszik-e egy film, miután megnéztem. Nem miután láttam a plakátot.

Én attól leszek szerelmes, hogy a másikkal egyezik a humorunk, hasonlóan gondolkodunk a dolgokról. Ha sima barátságot akarnék velem azonos neművel kezdeményezni, akkor is meg kéne ismernem, hogy tudjam, jó barátok lennénk-e. Nem ránézésre választok barátokat, hanem megismerés után, társra pedig ez hatványozottan igaz.

De szerintem én vagyok a selejt, sok mindent megmagyaráz.