Miért lett divat az együtt küzdés helyett külön utakon folytatni, csonka családokat, mozaik családokat gyártani, mintha valami hobbi lenne?

Regen se volt “egyutt kuzdes”.

Azert volt kevesebb a valas, mert a nok szo nelkul turtek, hogy a ferjuk fuvel-faval csalja oket, esetleg meg ha olyan kedvuk is volt, neha elcsattant par pofon is.

Persze ez akar forditva is megtortenhetett, bar en gyakrabban hallottam noktol ilyesmi torteneteket, mint ferfiaktol.

Ez aztan az elet, amit kivanni kene magadnak, igaz?

Hidd el, hogy amikor egy kapcsolat szakitashoz/valashoz er, az addigra mar ezerszer at lett gondolva. Az ember nem szivesen veti ala magat ilyesminek csak ugy poenbol. Ennek mindig oka van.

Nem divat. Most is sokan küzdenek a kapcsolatukért, évekig is.

Viszont már nem kötelező örökre benne maradni egy borzasztó kapcsolatban.

És van, amiért nem érdemes, nem is szabad küzdeni. Szerencsére már nem elvárás, hogy az alkoholista, agresszív férjjel, apával örökre együtt kell maradni, mert mit szólnak majd ha elválunk. Vagy hogy bármelyik fél tűrje, hogy a másik folyamatosan megcsalja, hülyét csináljon belőle.

A fogyasztói szemlélet elterjedése miatt: ami nem működik jól, ott nem keresik, hogyan lehetne jobbá tenni, hanem eldobják és keresnek másikat.

Itt a gyakorin meg pláne tobzódnak az elvált és párra nem talált emberek, jó, hogy ők folyton ilyeneket tanácsolnak.