A nővérem a rossz döntéseivel szétbarmolja a családunkat, mit csináljak?

Lehet hogy egyfajta ,,előre menekülés'' hozhatna megoldást, bár ennek ára az, hogy egyszeri komolyabb ,,befektetést'', ráfordítást igényel.

Vagyis valamiféle foglalkozással elérnéd a családban, hogy gyerekpszichológus lássa a gyerekeket (sajnos mivel az állami ellátórendszer eléggé kivérzik éppen szinte minden téren, lehet hogy magánúton könnyebb lenne ezt megoldani).

Ez persze idő és talán pénz is, de ami a hozadéka lehet a dolognak, az az, hogy ha kiderül valami — és szinte biztos hogy kidől majd egy-két csontváz a szekrényből — akkor az új helyzetet és új játékszabályokat fog hozni, és esetleg az nagyobb szabadságot és tisztább helyzetet hozhat el a Számodra középtávon. Különösen előnyös lehet a Számodra, ha Te mindig egy lépésel előrébb vagy, előre látod a töréspontokat, botrányokat, szembesüléséeket.

Ami a nehézség, az az, hogy az ilyen dolgok kézbentartásához tudás és tapasztalat kell. Első lépésként azt tudnám elképzelni, hogy egyyelőre talán csak Magad számára teljesen titokban beszélhetnél egy gyerekpszichológussal (olyannal aki unokestvéreid korosztályhoz, kicsikhez ért, meg bántalmazásos-elhanyagolásos ügyekhez), elmondanád neki a helyzetet általában, ahogy itt is. Valami tanácsot biztos mond, kell-e valamire számítani a háttérben amiről igazából senki nem beszél a családban.

A bántalmazás egy lassú folyamat, menet közben nemigen lehet észrevenni az igazi előrehaladását: lassú, progressziv és alattomos folyamat mint a májcirrózis, és elég hosszantartó nyomot hagy. Ha erről tudomásod van és konrétan segít is Neked valaki, akkor azt kihasználhatod a saját Magad szabadságára és egészséges függetlenségére is a későbbiekben.

Te nem tudsz mit kezdeni a helyzettel.

A szüleidnek te kellene, hogy az első legyél, nem a nővéred gyerekeiért felelnek elsődlegesen.

A nővéred a leírásod alapján egy saját farkába harapott kígyó, aki nem tud kilépni az elb...ott élete miatti frusztrációjából, és máson veri le. Nem tartozol neki semmivel, a segítséget se érdemli meg, ha így viszonyul hozzád. Nem a te dolgod őt boldoggá tenni. HA beszól, hogy döglesz, a válasz: megtehetem. Kész! Ő mit csinált vajon a te korodban? Azt könnyen elfelejtette...nem te vagy kétgyerekes anyuka, miért ne alhatnál akár délig is? Tudatosítsd ezt magadban, ha meg mennek: szobádat magadra csukod, és fülhallgatóval tanulsz, és várod, hogy elvonuljanak. A család nem attól család, hogy egy ember hü.lyeségének becsicskul 8 másik, hanem a kölcsönösségtől, ami nálatok magjában sincs meg.

Most hogy szólsz, megnéztem kijelentkezve: tényleg úgy látszik a kerekítés miatt, de nem vagyunk azonosak. A régi rendszerben csak százalékra kerekítettek, ott jobban látszott volna ez.

A bántalmazás bármilyen fajtája nemigen múlik el magától, külső szakszerű segítség nélkül csak nagyon szerencsés helyzetben. Ennyit mondtam nem többet és nem kevesebbet. 27, 54 és 58 csak az azonos, több nincs tőlem.

Foglalkozz önismerettel, amig nem tudod mit tudsz tenni, vagy merre érdemes egyáltalán tenni.

Próbálj mihamarabb elköltözni onnan.

Akik azt tanácsolják, hogy foglalkozzon a gyerekekkel, segitsen a féregnek, azok elolvasták a kérdést egyébként, vagy csak a legutolsó bekezdést?