Mit tegyek, hogyha a tesóim elköltöztek, és azóta minden rossz, unalmas?

Igen, ők épp nyakig vannak az életben, valószínűleg nem is érnek rá annyit unatkozni, mint te. Gondolom náluk, ahol laknak, már a karácsonyt is ők "csinálták meg" (díszítés, kaja), nem pedig ültek, és agyaltak az eléjük rakott bejgli fölött, hogy milyen unalmas, hogy nincs kivel ökörködni. Utána pedig együtt élvezték az ünnepet a párjukkal.

Azért elhiszem, hogy rosszulesik, hogy nem nagyon keresnek. Most még pörög körülöttük minden. Néhány év múlva, mikor már több lesz nekik az saját életben a rutin mint az újdonság, újra felvehetik a fonalat, de addig sajnos csak te segíthetsz ezen, azzal, hogy megértő vagy, kicsit félreteszed ezeket az érzéseket, és átveszed a kezdeményező szerepet. Persze ne telepedj rájuk, olyan már sosem lesz, mint régen volt. De mondjuk másfél-kéthavonta megkereshetnéd őket azzal, hogy eltölthetnétek egy-egy közös délutánt, és akkor mesélnél nekik, hogy alakulnak a dolgaid. Biztos nekik is megered a nyelvük. Persze ez inkább akkor működik, ha nem laknak olyan messze, hogy többórányi utazással járjon.

"Ez van, hogyha nagy korkülönbséggel vállal gyereket az ember."

Hogyhogy ez van? Akkora tragédia ez szerinted? :DD Nagyon is jól teszi, aki akármekkora korkülönbséggel is vállal gyereket!

Egyébként az én testvérem meg én közöttem csak 2 és fél év van, mégis ugyanúgy meggyászoltam, amikor kirepült, és kb. egyik napról a másikra eldobható lettem, akárcsak a kérdező. Idővel aztán normalizálódtak a dolgok, de akármennyi idő telik is el, túlságosan is hosszúnak tűnik ilyenkor, akármekkora a korkülönbség.

Bocs, nem akartam lekezelő lenni, sajnos írásban van, hogy bunkóbbnak tűnök.

Szóval csak azt akartam mondani, hogy veled végigökörködtek már tizenegynéhány karácsonyt. Ami most van, az új, az saját (akkor is, ha utazás, nem ez a lényeg).

Nem mondanám, hogy arról van szó, hogy eldobható vagy. Inkább ahhoz tudnám hasonlítani, hogy olyan vagy, mint a gyerekkori otthon. Az ember egyszer elköltözik, és egy másik helyen fogja otthon érezni magát, de gyerekkori otthonához, ahol felnőtt, akkor is mindig kötni fogja valami, és mindig kicsit otthonos lesz oda visszamenni.

Neked is megvan a helyed az életükben, egy új hely, csak még be kell kicsit járatni. Arra az egyre kell vigyázni, hogy most ne veszítsétek el teljesen egymást. Ha szükséged van rájuk a mostani helyzetedben, beszélgetni szeretnél velük, keresd meg őket nyugodtan, és próbálj inkább annak örülni, hogy szívesen fogadnak.