Mit tegyek, hogyha a tesóim elköltöztek, és azóta minden rossz, unalmas?

#9

Így már azért érthetőbb, de lehet én reagáltam túl.

Az a bajom, hogy nem lehet őket keresni, ilyen ügyben. Olyan szintre lekorlátozódott a kapcsolatunk, mintha egy 8 éves gyereknek írnék, akinek most lett facebookja, nem igazán tud mit írni és elég hamar kifulladt a beszélgetés. Szia, szia, hogy vagy?, jól köszi és te?, én is jól vagyok., mi jót csinálsz?, fekszek, az jó. Ha írok valamit, hogy képzeld ez meg az, akkor az jó/rendben/okés. Mintha nem is léteznék.

#10

Ezt most úgy írtad, mintha tudnád az életkoromat, az övékét és legalább 15 év lenne a korkülönbség, és egy vadidegen cserediák lennék, akinek a demens anyja és a szintén nem beszámítható apja engem fogadott volna az ohio-i birtokukon, és ebbe pont beleillik az a mondat, hogy "biztos nagyon lázban tartja, hogy egy 16 évessel ökörködjenek, ahelyett, hogy a saját életüket éljék a párjukkal... "

Vannak barátaim, de nyilvánvalóan nem velük töltöm az ünnepeket, a suliban találkozunk, és nem megyünk el minden délután valahova.

Min rendültél meg? Hogy egy felnőtt nő inkább a saját életét éli, mint a 15-16 éves hugicájával lógjon?

Komolyan... egyébként én 6,5 évvel idősebbként csak azért jópofiztam az öcsémmel, mert "elvárás" volt. Amióta elköltöztem csak ünnepekkor találkozunk.