Akik 18 évesen elköltöztek otthonról, sikerültek a saját lábatokra állni?
Nem vernek a szüleim, nem bántanak, tudom lehetne sokkal rosszabb is, de egyszerűen nem jó velük a kapcsolatom. Nem igazán köt hozzájuk semmi, egymással is ridegek és velem is. Egyke lány vagyok és úgy nőttem fel, hogy nem voltak barátaim (mostmár vannak). Minden nap egyformán telt mindig, apa egyik szobában, én a másikban, anya a harmadikban, sosem voltunk egy család. A hangos viták nem mindennaposak, de eléggé gyakoriak, nincs olyan nap, hogy valamelyikük nem kezdeményeznek, annyira agresszív, elkeseredett emberek, hogy az egész életemet megmérgezik. Anyagilag jól állunk, apám mégis szerintem a világ legfukarabb embere, anya pedig nagyon gyerekes, ebből is keletkezik sok vita.
Valahogy nem érzem őket a családomnak, szégyenlem is ezt kicsit. Viszont így azt sem várnám el, hogy ők alapozzák meg a jövőmet. Szeretnék tényleg a saját lábamra állni.
Nem azért írtam ki ezt a kérdést, hogy mások szidják a szüleimet, csak, hogy meghallgassam mások történetét, ki hogyan állt a saját lábára nagyon fiatalon.
Pontosan ilyeneket szerettem volna olvasni. Nagyon jó ezt olvasni.
Továbbiakban sok boldogságot, köszönöm.🖤
Én pont 19 voltam, amikor elköltöztem. Mondjuk én már előtte is koleszos voltam, de ugye a gimis koleszból az embernek haza kell járni. Utána egyetemi kollégiumba költöztem, egyetem mellett munkát vállaltam. Szerencsére jól kerestem és kaptam ösztöndíjat is, így szűkösen, de megéltem.
Most már évek óta teljes állásban dolgozom, és szerintem 5 éve nem kaptam anyáméktól egy fillért sem, szóval igen, sikerült saját lábra állni. 26 éves vagyok most és jó pár barátomnak hasonló az életútja, ők is elég hamar önállósodtak, szóval nem lehetetlen. :)
Szia. 18 éves vagyok. 7 évig intézetben laktam, márciusban lettem 18. Anyai nagyimhoz költöztem haza, de ő azóta idősek otthonába került, így az apai nagyimnál lakom jelenleg. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot max telefonon. Egy árva garassal nem támogatnak. De ugye nagyim ahogy otthonba ment, eladtuk a házát és én is örököltem pénzt. Sajnos 6 millió forintból lehetetlen venni valamit főleg itt, ahol lakom. De remélem sikerül előbb utóbb. Szóval pultosként dolgozom, papíron keresek 95E forintot, plusz a jattommal együtt havi 150E és kiskirályként élek. Gyerekem nincs nem is lesz. Szóval sikerült talpra állnom, mert mama március 1-jén költözött az otthonba én pedig 1 hét alatt találtam munkát méghozzá jót. Ja és 8 általánossal. ☺️ Ha van kérdésed írj nyugodtan.
18/F
Igen sikerult, de nalam masabbak a korulmenyek. Nem voltak csaladi gondok, de nalunk alap hogy lehetosegek szerint hamar kirepulsz a csaladi feszekbol.
18-20 eveimben kulfoldon meloztam, 20 evesen vettem egy hazat, onnantol teljesen onallo eletem volt.
Egyébként ha belegondoltok mi nagyon szerencsések vagyunk. Mert volt életcélunk, kitartásunk, és a sors is arra kényszerített minket, hogy gyorsan talpra álljunk. Mi vagyunk azok, akik a ,,Jég hátán is megélnek”. Sajnos sok fiatal negyed annyira nem lenne képes, mint amit mi már rég végigcsináltunk. Hiszen sok köztük az, aki lébecol céltalanul bukdácsol a suliban és nem is olyan nevelést kaptak. Sajnálom is őket picit, nem tudják milyen milyen az amikor örülni lehet az apró dolgoknak. Amikor 10 évesen megkaptam az első kis gagyi gombos telefononat, örültem mint majom a farkának. 😂 de most sok 13-14 évesnek van százezres telefonja, márkás ruhája mert a szülő megveszi. Így nem becsülik meg azt és nem tudják milyen keményen megszenvedni mindenért, amilye van.
Kíváncsi leszek melyik mikor lesz önálló és mikor tud megvenni egy házat önerőből. Kár értük de nagyon ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!