Hogy lehet ezt megélni, hogy a saját apám az, aki folyamatosan szivat?

Tipikus "lányos apa" viselkedés. Nem tudja feldolgozni, elfogadni, hogy a pici kislánya hamarosan pont olyan szép, csinos felnőtt nővé válik, mint akiket ő és a férfi kollégái kocsányon lógó szemekkel nézegetnek.

Ne foglalkozz vele, csak mosolyogj rajta. A reakciói mind arról szólnak, hogy nem akarja elfogadni, hogy felnőttél.

Ezek mögött, bármilyen hihetetlen is, de szinte már-már kóros önszerethiány, vagy ha úgy tetszik, önutálat van.

Aki a saját gyermekét, azaz utódját, szerelmének gyümölcsét, leszármazottját megszégyenítő módon kritizálja, 'égeti', az a saját önértékeléséből fakad. Hiszen, bár nem feltétlenül helyesen, de minden szülő a gyermekében saját magát látja egy kicsit. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek akkora tükröt tartanak a szülő elé, hogy ihaj. Tehát fater a saját ön-nemelfogadásait projektálja a gyerekére. Amit benned kritizál, azt saját magában nem fogadja el. Nem szószerint persze, mert apádnak nem a lábujjaival vagy a mellével van baja, hanem ámblokk önmagával, a külsejével, a tanulatlanságával. Egy elégedett, harmonikus lelki állapotú ember büszke a gyerekére és előbb oltaná le a beszólogató kollégákat és szomszédokat, mint a gyerekét. Inkább kiállny a gyerekéért.

Annyit tudszt tenni, hogy tudatosítod magadban, hogy apád szellemi autonómiájának hiánya (mások véleményétől való ilyen erős függése) nem hozzád tartozik, nem rólad szól.

Illetve te legyél annyira autonóm, hogy ezek tudatában tudd leszarni apád nyomorultkodásait.

Fugges egyeni dontes ha nagyon szorit a cipo leveszed

Ha meg nem faj elegge akkor hordod.

A kenyelem ara meg kell fizeyni

3mas tok jol leirta.

Hatarold el magad a velemenyetol. Aztan koltozz el! Nem is lehet es nem is fogod megvaltoztatni