A nővérem a rossz döntéseivel szétbarmolja a családunkat, mit csináljak?

Az a durva igazából, hogy itt mindenki szerint az a megoldás, hogy az egész család folyamatosan vesse alá magát az elcseszett életű, önző testvér nyavalygásának. Meddig? 5 évig? 10 évig? 20 évig?

Nem a kérdező családjának kell becsicskulni és felnevelni azt a két gyereket, hanem a testvérnek változtatni.

előre hozott érettségit teszek 2 tantárgyból

Ja, nyelv, infó. Bele ne szakadj...

Félelmetes, mennyien fordítva ülnek a lovon. A család nem valami szekta, és egészséges határokat húzni nemcsak szabad, hanem kifejezetten szükséges is. Ez nem önzés. A kérdező kiskorú, ráadásul egy kritikus időszakban van így érettségi előtt. A szülőknek kutya kötelessége biztosítani az alapszükségleteit, és a megfelelő környezetet a tanuláshoz. Sorrendben először a kérdezőért felelnek, és csak utána a felnőtt lányukért, és annak gyerekeiért. Az rendben lenne, hogy egy kamasz diákmunkázik, ha valami extra vágya/igénye van, az viszonyt k.rvára nem, hogy alap dolgokért kell gürcölnie kiskorúként (tanulás helyett), mert a kedves szülők inkább az életképtelen nővérkét finanszírozzák.

Kérdező, azért teszik ezt veled, mert azt gondolják (a szüleid is, és a nővéred is), hogy a "kis sz.ros tizenévessel" megtehetik. Azt nem tudod megakadályozni, hogy minden nap a nyakadon lógjanak, de kihozhatod a helyzetből a legjobbat. Tanulj nagyon keményen (ha zaj van, akkor füldugóval, meg lehet szokni), bölcsen válassz egyetemi szakot, és ha be akarnak fogni segíteni (NEM a saját otthonodban végzendő rád eső házimunkáról beszélek, mert az alap, hanem pl. gyerekfelvigyázásra), akkor határozottan mondj nemet. Fizikailag kényszeríteni nem tudnak rá, csak érzelmileg zsarolni (amit meg lehet tanulni ignorálni, ha elég tudatos, és elég eltökélt vagy). Fel a fejjel, az idő neked dolgozik.

Szerintem nem hal bele, ha a gyerekekkel (unokahúg/öccs!!!) foglalkozik pár órát facebook, tiktok stb helyett...

Egy szóval sem írom, hogy oldja meg a nővére helyzetét vagy hogy nevelje ő a gyerekeit. DE! Neki is könnyebb lenne, ha kicsit segítene. Pár órára társasjátékozni a gyerekekkel, tanulni, korrepetálni a gyerekeket, kertben futkározni stb... Heti max 2x 2-3 óra. Azt ne mondja senki, hogy 6 max 7 órát a heti 168 órából olyan oltári nagy áldozat lenne... Én is érettségiztem, nyelvvizsgáztam, váltak szüleim pont abban az időszakban, mégis volt időm bulizni, dolgozni, tanulni, párkapcsolatom is volt. És simán bejutottam egyetemre, nem volt könnyű, de nem haltam bele.

Határokat meg kell persze szabni, nem engedni, hogy a nővér visszaéljen a helyzettel. Ne a nővéredért, hanem az ártatlan gyerekekért tedd meg. Ők nem tehetnek arról, hogy nem nevelik őket, nem foglalkoznak velük, hogy megszülettek. És ezt mondom úgy, hogy amúgy utálom a gyerekeket, de ha bátyám megkérne, hogy vigyázzak a gyerekeire, már mennék is gondolkodás nélkül, bármilyen kapcsolatban lennék vele.

Kicsit az elködösített fejből ki kellene nézni és megpróbálni a legjobbat kihozni a helyzetből. Könnyebb persze utálkozni, hisztizni, elzárkózni. Ez mindig is könnyű lesz. Viszont az élet nem a tanulásról, pénzről és magányról szól. Hanem arról, hogy fejlődj emberileg, hogy haladj az életben és változást hozz. Most pont az ellenkezőjét csinálod, bár megértem, még fiatal vagy... De majd 10-20 év múlva rájössz, hogy a pénz nem boldogít, a tanulmányaid több mint fele teljes haszontalanság volt és hogy mindegy mit dolgozol, a munka az munka marad. Van amiért több pénzt kapsz persze, de ez egy ördögi kör, mert visszajutsz oda, hogy a pénz nem boldogít.

Az élet akkor teljes, ha megosztod másokkal. Persze, válaszd meg jól, hogy kikkel osztod meg. De ez a bezárkózás, elbújás, felelősség alól kifogásokkal kibújás nem megoldás, nem fogsz így változtatni a helyzeten.