Más apuka hogyan viseli ezt?

27/30-as:

Abban tökéletesen igazad van, ha valaki bármi mellett elkötelezi magát - mindegy, hogy gyerek, kutya, nagy kert, vadászat, hegymászás, pulóverkötés, stb - az az illetö szabadidejéböl sokat elvesz, sok lemondással jár, cserébe kap valamit, ami miatt NEKI mégis megéri a választott elfoglaltság.

Csak a legtöbb ember a saját témáját pozitívnak tartja, másokét meg nem.

Csak becsülni tudom, hogy te tudatosítottad, nekek nem kell gyerek, ugyanis nem az a lényeg, hogy mindenkinek legyen 2-4 gyereke, hanem az, hogy aki tényleg vállal gyereket, az tudatosan tegye, és elöre legyen képben, hogy ez ad örömet is, de rengeteg munka is, és csak akkor "éri meg", ha neki ez a célja, másrészt képes a gyerek(ek)et maximális módon ellátni, nem csak anyagilag, hanem lelkileg is.

Sajnos sok olyan ember/szülö van, akinek KELLETT gyerek, de a gyerek szempontjából sokkal jobb lett bolna, ha nem hozzák a világra.

27-es, teljes mértékben igazat adok neked. Én gyerekmentes vagyok, de nem zárkózom el a lehetőségtől, hogy egyszer mégis szülő legyek. Olvasva a válaszokat itt összeteszem a két kezem, hogy mennyire minőségi és kényelmes életet élhetek, és mennyire jól működik a kapcsolatom 7 év után is a partneremmel.

Egyébként egy állat sosem lesz olyan, mint egy gyerek. De ezt most olyan értelemben írom, hogy ha a világ legjobb gazdája vagy sem igényel olyan magas szintű elköteleződést vagy önfeláldozást. Elvégre állat miatt nem kell évekre kiesned a munkából vagy tönkretenned a tested, esetleg a házasságodat.

A hobbikról meg nem is beszélve, ha túl sokat kivesz belőle a hegymászás pl., akkor nem mész annyit, vagy keresel mást, amit szeretsz csinálni. Egy lapon sem említhető a kettő. Azért örülök, ha valakinek mégis bejön.

#32

"Egy állat (...), ha a világ legjobb gazdája vagy sem igényel olyan magas szintű elköteleződést vagy önfeláldozást. A hobbikról meg nem is beszélve, ha túl sokat kivesz belőle a hegymászás pl., akkor nem mész annyit, vagy keresel mást."

Jaja, tudom, nincs tökéletes példa arra, amit a gyerekvállalás jelent. Csak részleteiben lehet más dolgokhoz hasonlítani. Ezekkel a példákkal is csak azt akartam érzékeltetni, hogy a gyerekvállalásnak nemcsak a száraz gyakorlati oldala létezik, amiben könnyű csak a rosszat látni, mert így szemlélve sokminden másra is mondhatnánk, hogy az szar. Mert mit élvezel a kutyában? Mindent összeszőröz, a segges nyelvével akar megnyalni, nem húzhatsz el mellőle csak úgy napokra, ki kell vinni esőben is, zacskóban kell szedegetned utána a szart, beviszi a koszt. Mit élvezel a hegymászásban? Megfagysz, cipekedsz és konzervet eszel. Szóval ilyen szemmel nézve van egy csomó minden, ami csupa nyűgből áll, mégsem szokás elhűlni azon, hogy miért akarja valaki ezt csinálni, vagy kétségbe vonni azt, hogy (neki) van benne valami jó, ami ezt a sok nehézséget megéri. (Még mindig megértem és elfogadom, ha valaki nem akar gyereket, csak a "miért akarna bárki is?" kérdést érzem elrugaszkodott megközelítésnek. Van egy brutális pozitív faktor a gyerekben, ami nehezen körülírható, mint ahogy van a kutyában és a hegymászásban is. Mindamellett, hogy egyik sem olyasmi, ami mindenkinek kéne.)

De igen, ahogy írod, minden más abbahagyható, kiiktatható, félretehető, a gyerek nem. Pont ez a szüntelenség, "letehetetlenség" az, ami miatt az ember sokszor így kivan tőle, mint a kérdező. De ez a rész tényleg csak az a kezdeti pár év, amíg vécére sem tud magától menni a gyerek, viszont magára rántja a húsbárdot a konyhapultról. Ez is mindig fokozatosan könnyebb. Utána hamarosan jön az az időszak, mikor már elvan a maga dolgával. Onnantól a hétköznapi kényelem szempontjából nem sok vizet zavar - ehetsz, alhatsz, játszhatsz, olvasgathatsz te is. Meg közben van a gyereknek jó része, már a legelejétől is. Kérdezőnek is ezért a gyerekek az elsők minden nehézség ellenére, mikor hazamegy.

Kitartás, Kérdező! Lesz az jobb is. Remélem, a tippekből tudsz valamit hasznosítani.

Kérdező, az lebegjen a szemed előtt, hogy ez a legnehezebb életkor , és még a következő 3 évben lesz viszonylag sok a nehézség, de próbáljátok mindig mindenben keresni a jót.

Én azt csináltam, hogy gyakran elvittem a családot élményfürdőbe. Létezik úszópelenka, még a kicsit is be tudjátok vinni a vízbe.

A 2 gyerek 2 úszógumiban élvezi a vizet, majd ebéd után a kicsi alszik a parton lévő babakocsiban.

Az anyuka is azt érzi, hogy nem a 4 fal között telik az élete. Szóval mozduljatok ki, és ha nem szerettek fürdőzni, akkor menjetek állatkertbe, nagyon sok fedett része van a budapesti, nyíregyházi, veszprémi állatkertnek is. Közben tologatjátok a babakocsit és együtt van a család.

2 hónap és itt a tavasz és akkor már mindenféle sétákra is el tudtok menni.

A másik , amire szükségetek lenne, nektek felnőtteknek, hogy néha kettesben is legyetek egy kicsit. Jó lenne, ha egy nagymama néha vigyázna a gyerekekre, hogy ti elmenjetek időnként, moziba, színházba, vacsorázni, vagy bárhova. Ha nincs, megéri egy másik gyerekes családdal összebarátkozni és kölcsönösen adni egymásnak egy szabad délutánt, egyszer ti vállaljátok az ő gyerekeiket is, máskor meg ők. Nálunk ez is működött, nem tudtuk mindig a nagymamát igénybe venni.

Beszélj ezekről a pároddal és hidd el, hogy megéri!

35 vagyok még mindig, olyan nincs, hogy heti 7 napot reggeltől estig dolgozol, és sose mész szabadságra. Szóval tessék szépen beosztani azt a kis időt, amit rájuk tudsz fordítani.

Ha lehetetlen, akkor munkahelyet kell váltani.