Más apuka hogyan viseli ezt?
Van egy 2 éves kisfiam és egy 6 hónapos kislányom. Az a helyzet, hogy agglomerációban lakunk, de pesten dolgozok. Minden nap 5kor kelek, és 7 előtt érek haza. Épphogy a gyerekekre van egy kis időm, de semmi másra.
Régebben aktív életet éltem, most a sport teljesen ki van zárva szabadidő hiányában. Ugyanúgy a ház körüli teendőkre is kevesebb időt tudok fordítani. Hiszen, amikor hazaérek munkából a gyerekek az elsők.
Nehezen viselem, és érzem, hogy kezd depresszió is kialakulni. Sajnos a házasságomra is hatással van ez az élethelyzet.
Hogy miért nem váltok munkát és nézek közelebb? Van egy biztos, jól fizető munkahelyem, és sok mai fiatalhoz hasonlóan nem urizálásból ragaszkodok a jól kereső munkahelyemhez, hanem azért mert van lakáshitelünk és egyéb havonta fizetendő kiadásaink. Itt a közelben talán töredékért találnék munkát, arra meg ugye rámenne a ház...
Kicsit egyetértek az elsővel. A gyerekek előtt mi volt? Akkor nem ingáztál? Akkor hogy volt több szabadidőd? Mert este 8-kor a sötétben se lehet a ház körül dolgokat csinálni, max sportolni.
Nem tudsz home-office-t kérni? Ha csak 2-3 napot engednek hetente, már az sokat jelent!
Egyébként nincs más választásotok. Vagy közelebb költöztök, vagy közelebb vállalsz munkahelyet, ha nem engedik a HO-t. Nem feltétlen kell elvállalni a legelső lakhely-közeli állást, érdemes folyamatosan nézni, hátha találsz egy hasonlóan fizető, közelebb levő munkahelyet.
Ettől én is kikészülnék.
Ezt előre fel kellett volna mérni. Sokan élnek úgy, ahogyan te: agglomerációból járnak Bp-re dolgozni. A fél életük eltelik forgalmi dugóban araszolva, vagy buszon, vonaton ülve.
Feleséged hol fog dolgozni, ha a gyerekek óvodások lesznek? Ő is veled együtt ingázni fog? És a gyerekeket is behordjátok óvodába/iskolába vagy ott helyben járnak majd? Akármelyiket választjátok, nagy szívás lesz az is, majd meglátod.
Én biztos, hogy soha, semmiképpen nem mentem volna bele ebbe az életvitelbe. Vagy tudok ott belátható távolságon belül dolgozni, vagy társasházban maradunk a városban. Ott is fel tudnak nőni a gyerekek.
Gondolom Bp-en családi házat nem tudtok venni, ezért nem merült föl ez annak idején.
Esetleg arra van remény, hogy a munkádat otthonról végezd? Ha csak mondjuk egy héten egyszer kéne bemenned, már az is sokkal könnyebb lenne.
4: az a helyzet, hogy budapesten egy társasházi lakást se tudtunk volna megengedni magunknak.
Panelben pedig laktunk eleget albiban, nem szerettünk volt véglegesen panelba költözni.
Az egyetlen kiút a munkahelyváltás lesz valószínűleg. Csak tartja a mondás: járt utat a járatlanért el ne hagyd... főleg a válság kellős közepén.
Hát nézd, szerintem ez a legtöbb családos felnőtt élete. Ezért nem akarok soha gyereket, mert nekem sem tetszik ez.
De minden ismerősöm, aki gyereket vállalt, kb. ugyanezt csinálja: a férfi látástól vakulásig dolgozik, a nő meg otthon depizik a gyerekekkel, aztán egymást is megutálják, mert mindkettő úgy van vele, hogy a másiknak milyen jó meg könnyű, bezzeg neki...
Szomorú, de én tényleg ezt látom. :(
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!