Vannak itt olyanok akiknek előítéletei vannak a kisgyerekesekkel, kismamákkal szemben? Ha igen akkor miért?

08:39 vagyok. Így még sohasem pontoztak le. Pedig pont ez a topic, pont amit itt írnak sokan, bizonyítja mennyire igazam van. A terhesség nem betegség, de más állapot. A kismama kiszolgáltatottabb. Egy gyerek is más. Itt nagyon sokan képtelenek elfogadni ezt. Nem arról van szó, hogy a gyerekesek utálják a többieket, vagy egy kisgyerek utálkozik a buszon a hülye beképzelt, felnőtteken. Arról van szó, hogy itt sokan képtelenek megérteni olyan helyzeteket, állapotokat, amiben egy kismama, vagy egy gyerekes anyuka van. Kiakadnak, és utálkozásukat úgy fogalmazzák meg: A másik a hibás, azt akarja figyelembe vegyük a gyengeségét,kiszolgáltatottságát, ez egyenlő az önzéssel. Pedig nem az. Az az önzés, hogy nem veszitek figyelembe.

Mikor a társasházunka beköltöztünk, tele volt fiatalokkal. Nyersek, erősek, harsányak. Aztán jöttek a gyerekek. Végignéztem ahogy megélik a gyerekeken keresztül a gyengeséget, a kiszolgáltatottságot. Ahogy sokszor elérnek határaikhoz. Ahogy néha erejük és türelmük végére érnek. És már sokkal gyengédebb a hangjuk, árnyaltabb az ítéleteik. Már mások. Igenis jobbak.

Kedves utolsó!

Nem a gyerekvállalással van probléma. Szerintem a legtöbben leírták, hogy tisztelet a kivételnek, aki normálisan viszonyul a terhességhez és a gyerekneveléshez. Te ezek szerint nagyon szerencsés vagy és nem találkoztál még "problémás" anyukákkal vagy kismamákkal, de sok embernek igenis negatív tapasztalata van velük szemben. Ha én nyújtok valamit egy embernek (teljesen mindegy milyen idős, milyen nemű, milyen egészségügyi állapotú), elvárok egy kedves gesztust. Egy mosolyt, egy köszönetet. Fordítva is igaz, ha nekem tesznek szívességet vagy gesztust én is megköszönöm.

Amúgy az én anyukám sosem csinált a terhességből ügyet és képzeld nem hivatkozott folyton arra, hogy elsőbbséget élvez mindenben, mert neki gyereke van. Legyen szó akár munkahelyről, akár egy bolti sorban állásról és nem engedte, hogy felmásszunk olyan helyekre, ahova mások leülnek vagy esznek.

Az a baj, hogy itt nagyon általánosít mindenki. Nem minden kisgyerekes ilyen, és nem minden gyerektelen olyan. Rengeteg olyan anyukát ismerek, akik a gyerekeik mellett is nyitottak maradtak a világ felé, lehetőségeikhez mérten segítenek másokon, azonos mércével mérik magukat, van életük a gyerekszobán és a konyhán kívül is, stb. Természetesen az ellenkezőjére is tudnék példát sorolni szép számmal. Akik már szinte belebolondultak abba, hogy gyerekük van, ésszerűtlenül megkülönböztetett bánásmódot követelnek maguknak, stb. stb. Itt az a baj, hogy sokan már kapásból ezt feltételezik bárkiről, akiről tudják, hogy gyereke van. Így olyanokat is sérelem ér, akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá.

De ugyan ez a helyzet a gyerektelenekkel is. Pl. attól még, hogy valaki bevallottan nem szereti a gyerekeket, még lehet jó ember. Nekem kisgyerekes anya létemre egy ilyen ember az egyik jó barátom. Tudom, hogy nem bírja a gyerekzajt, nem nagyon érdeklik a gyerekekről szóló sztorik, stb. Viszont ettől még mindig is jó barátom volt, és ezen nem változtatott az a tény, hogy nekem közben gyerekem született. Ő nem fikázza az én döntésemet, és én sem az övét, ennyi.

Csak az a baj, hogy persze mindig azok kiabálnak a leghangosabban, akik annyira primitívek, hogy nem tudják mások döntéseit, érzéseit tiszteletben tartani. És ez mindkét oldalra igaz. Ezért van ennyi ellentét.