Vannak itt olyanok akiknek előítéletei vannak a kisgyerekesekkel, kismamákkal szemben? Ha igen akkor miért?

Szerintem a nők kismamakorszakban a legnyugisabbak. A gyerekek még nem készítették ki az idegeiket, csak a nagy várakozás van, a pozitív gondolatok - sok mosolygó kismamát látok.

Egyébként át szoktam adni a helyem. Nem azért, mert úgy vélném, hogy a terhesség betegség, hanem mert olykor fárasztó állapot, és mint írták, a kismamának előny, ha ülhet. Jobban tudja védeni a babát, pihentetheti fáradt derekát:) A lényeg, hogy én szívesen adom át nekik a helyem, konkrétan még délután négykor hazafelé jövet a suliból sem esik nehezemre felállni nekik - szerintem ez természetes.

A másik, amit nem értek, hogy mindenki hatalmas hőbörgéssel fogadja a buszra felszálló babakocsis anyukát. Jó, én is úgy vélem, nem túl okos gondolat manapság kocsi nélkül gyereket vállalni - mondjuk az ütött, hogy múltkor egy asszony a buszon szoptatott -, de vannak helyzetek, amikor a kocsi sincs kéznél, sürgős a dolog, néha bizony jó a busz.... na, ilyenkor egy kis empátiát elvárnék. mibe kerül fél méterrel arrébb állni? gondolom anyuka sem merő jókedvből gyűrkőzik neki a tömegnek.

Én sem értem a késő este vásárló kisgyerekeseket! A múltkor 10 körül mentem a nonsztopteszkóba és több családot is láttam 5 év alatti kisgyerekkel, csecsemővel stb.

Azt megértem, hogy Apuka csak későn ér haza, de hogy miért olyan fontos akkor még vásárolni menni, amikor a kicsi (de még a nagyobb) gyerekeknek is olyankor már rég ágyban lenne a helyük???

Amíg nem volt gyerekem, a régi munkahelyemen mindig ferde szemmel néztem az egyik kolléganőmre, akinek fél5-kor kiesett a toll a kezéből, hogy neki rohannia kell a gyerekeiért az oviba (egyedül nevelte őket). Ha túlórázni kellett, azt mindig mi csináltuk, ő soha. Ha betegek voltak a gyerekek és ő nem jött dolgozni, nekünk kellett a munkáját megcsinálni.

Na akkor nekem is voltak előítéleteim.

Most már, hogy van 2 kisgyerekem nekem is, pontosan megértem, hogy min ment keresztül szegény, szinte minden nap eszembe jut és gondolatban bocsánatot kérek tőle mindig :)

Utolsó válaszoló, csak nem fáj az igazság?

Te is olyan anyuka vagy, aki azt gondolja mindent megengedhet magának és a gyerekeinek?

Itt elsősorban nem arról volt szó, hogy át kell-e engedni a helyet a várandós nőknek, hanem arról, hogy nagyon sok anyuka megváltozik (negatív értelemben) miután szül egy gyereket. Meg ha valaki annyira rosszul van és nehezen viseli a terhességet, ne járjon el otthonról. Persze vannak olyanok, akiknek nincs senkijük és kénytelenek mindent egyedül megcsinálni, de ez a ritkábbik eset. Én pl. azért sem engedem magam elé a boltban a várandós anyukákat, meg a kisgyerekeset, mert nem gondolom, hogy ez egy betegség, ráadásul nem kötelező plázában mászkálni. Ha képes végigjárni 50 üzletet, már ki tudja várni a hosszú sort is. A gyerek pedig szintén várhat, nem lesz semmi baja. Az én anyukám sem tolakodott és nem volt felháborodva, ha végig kellett állnia velem a sorokat. Legalább én is tanultam egy kis türelmet.

A terhességet az ember (jó esetben) magától választja. Tudja, hogy mivel fog járni. Hülye példa, de ha elmegyek venni egy karton tejet, akkor vállalom, hogy azt haza is hozom, ha van hely a villamoson, ha nincs, és nem várom el másoktól a segítséget.

A másik pedig a munka. Én is szeretnék haza menni előbb a munkából. Anyukának oviba kell szaladnia, én pedig pont azért nem vagyok anyuka, hogy ne kelljen oviba menni, hanem haza lehessen menni elterülni egy kád vízben. Hol van az megírva, hogy az én életem kevesebbet ér? Neki a gyereke a legfontosabb, és ez így helyes, de nekem nem az ő gyereke a legfontosabb.