Biszexuális vagyok, hogyan mondjam el a férjemnek, a családomnak, a barátaimnak?
2-3 évvel ezelőtt vallottam be magamnak, hogy biszexuális vagyok, addig csak kíváncsi heterónak tartottam magam.
A férjem és a közös baráti társaságunk nem kimondottan homofóbok, de nem örülnének neki, hogyha lenne egy olyan közöttük. Sokszor poénkodnak a transzokon is, ami nekem rosszul esik, de ők persze nem tudják. Amikor behozták a melegellenes törvényt, hogy ne lehessen érzékenyíteni, meg az örökbe fogadást megszüntették az egyedülállóknak, akkor egyet értettek vele, hogy milyen jó, hogy korlátozzák, és nem kapnak meleg párok babát. Akkor nekem rosszul esett.
Férjem haverjáék gyereket várnak, és poénkodtak, hogy milyen neme lesz, és rohadtul rosszul esett. el akarom mondani a férjemnek legalább, hogy mi a helyzet (nincs másik nő, se ferfi), de félek, hogy hogyan reagál rá. Van egy 2 hónapos kislányunk.
válasza: válasza:Biszexuálisok nagyrésze valójában tudat alatt is a saját neméhez vonzódik, ami egy "kíváncsisággal" kezdődik, és általában meg is maradnak a saját nemnél.
Bevallhatod, ha úgy gondolod, jót tenne.
Én mondjuk vszeg másnap el is válnék, és nem azért mert homofób vagyok (több homoszexuális ismerősöm is van, és jófej az összes), hanem mert onnantól megkérdőjelezném az egész kapcsolatunkat, hogy szerettél-e, szeretsz-e, és mikor jön el a pont, amikor már "nem csak" kíváncsi leszel, hanem lépsz is.
válasza:Ezt egyébként rhadtul nem x év házasság után kell elmondani, hanem a kapcsolat kezdetekor!
Ha x év után ezzel elém állnál, nem tolerálnám, mert úgy vélném - jogosan -, hogy az egész kapcsolatunk hazugság volt a részedről, a hazugság pedig nálam nem játszik.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én komolyan nem értelek. Azt írod 2-3 éve sejted, tudod. A gyerek két hónapos. Születése, tervezése előtt nem volt ingerenciád elmondani, akkor nem nyomasztott a titok?
Évek óta racioanalizáltad magadban, mégis úgy döntöttetek, TE Is, hogy házasságban gyereket vállalsz, most meg eszed a kefét, hogy jujj, neked a nők is bejönnek.
Most ezzel mit lehet kezdeni? tervezed megcsalni, elhagyni?
mert ha nem, akkor teljesen mindegy, hogy vonzódni tudnál a saját nemedhez is, hiszen a férjed mellett tetted le a voksod, vele tervezel élni, nem releváns az életedben jelenleg, hogy egy eljövendő kapcsolatodban nővel is tudnál együtt lenni.
Minek gerjeszteni a feszültséget egy családban, csecsemő mellett feleslegesen?
Felnőtt nő vagy, tanuld már meg elengedni az idióta megjegyzéseket, vagy válogasd meg a barátaidat, de nem kell szívedre venni mindent csak azért, mert te pár éve felismerted magadban ezt a tényt.
Semmilyen hatása nincs az életedre most ennek, a fantáziéáid meg a magánügyed, nem lettél leszbikus hirtelen, hogy a férjedhez ne vonzódnál, esküszöm nem értem minek "coming out"-olni hirtelen, a magánügyed és ebben a felállásban, senkinek nincsen semmi köze hozzá szerintem.
Ha egyszer elválnak útjaitok és mégis a saját nemedből választanál partnert magadnak, megtudja mindenki, aztán gondolhat amit akar, azzal sem kell majd foglalkozni.
Persze megértő, támogató férj mellett szóba kerülhet, hogy tudnál vonzódni a nőkhöz is, beszélni is lehetne róla, de ha ilyen elutasító, akkor előbb kellett volna gondolkodni és nem egy pár hetes gyerek mellett lamentálni ezen, hogy aztán ha kitálalsz, lehet egyedülálló anyuka leszel. Mondjuk ilyen embernek is minek szültél gyereket, pláne ha tudtad már előtte hogy érzel és azt is, hogy ő milyen?!
Nem ellenem irányul, de engem is belevesznek ebbe a körbe a sértegetéseikkel, hogy nem hetero emberek ne neveljenek gyereket, stb. Mert a gyerek is olyan lesz.
A kapcsolat elején rohadtul nem tudtam, 2-3 éve fogalmazódott meg bennem, de kimondva sose volt.
Nálatok sose volt még olyan, hogy azt gondoltátok, hogy bírni fogtok valamit, végig veszitek, aztán pár nap, hét, hónap múlva azt mondtátok, hogy nem megy?
Na ugyanez volt. 2 és fél évvel ezelőtt még én is úgy voltam, hogy kibírom, meg nem nagy cucc, úgyse tudják hogy az vagyok, hát akkor meg? Aztán most hogy szültem, gondolom a hormonok is benne vannak, de nagyon nehezen viselem ezeket az apró szurkálódásokat, fricskakat, akik nem az én személyem ellen irányulnak, mert nem is tudják, hogy az vagyok, de én az vagyok. És jó pofákat vágni nem olyan egyszerű és már egyre nehezebb. A terhessegem alatt érzékenyebb lettem, és azóta is tart ez, volt hogy elsirtam magam olyanokon, amin azelőtt soha, van hogy nagyon boldog vagyok, aztán egyszer csak nagyon szomorú. De ugyanez fordítva is megtörténik.
Nem tudom jobban elmondani, leírni az érzéseim, amit érzek.
Utólag könnyű okosnak lenni, főleg meg más helyett, más élethelyzetében, amikor engem teljesen másképp neveltek, mint titeket. Önbizalomhiányom is van/volt, és nem lett volna akkor sem egyszerű felvállalni, nem is lett volna hozzá merszem. Most azért már magabiztosabb vagyok, meg jobban átlátom a dolgokat, de nem viccből lett kiírva ez a kérdés.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!