Anyagi biztonság, vagy válás és csonka család?
A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, van egy 6 éves kislányunk.
A házasságunk az utóbbi fél- egy évben nem igazán éli a fénypontját, sok a vitánk nagyon, volt, hogy egy hónapig nem is voltam itthon a gyerekkel nyáron pl. A férjemnek nincs szeretője, ez biztos, válni sem akar. Viszont az én életembe belépett valaki 4 hónapja, akivel földöntúli boldogságot érzek, legszívesebben minden szabad percemet vele szeretném tölteni. Megfordult a fejemben a válás gondolata, azonban több probléma van.
-Van ugye egy kislányunk, aki mind a kettőnknek a világ közepe. Férjem is imádja, a lányunk is odavan érte. Anyukámmal beszélgettem erről, ő azt mondta, hogy felejtsem el, hogy belemenne a férjem abba, hogy "hétvégi apuka" legyen, biztos, hogy hosszú pereskedés lenne amiatt, hogy hol legyen elhelyezve a lányunk, hogyan gyakoroljuk a felügyeleti jogot. Közben a lányunk most kezdte az iskolát, nem tudom, milyen lelki hatásai lennének, ha elmondanánk neki, hogy mi mostantól külön...
-Az anyagiak. A férjem jól keres, megvan mellette a teljes anyagi biztonság, jól élünk nagyon. Nekem van ugyan diplomám, de sosem dolgoztam a szakmámban, most ősszel kezdtem el gondolkodni, hogy mibe kéne fogjak. Eddig a lányunk töltötte ki a napjaim nagy részét, mert az óvodából ebéd után hazahoztam, majd pedig kettesben/hármasban voltunk, vagy barátnőkkel programoztunk, nagyszülőztünk. Most lett egy kicsivel több időm, hogy elkezdte a sulit. Egy vállalkozás nem két perc alatt lesz sikeres, termel profitot, ha elindítom a válást, nem tudom, mennyi kapcsolatom maradna... Pályakezdőként, hagyományos úton elhelyezkedve viszont nem keresnék annyit, amennyiből megélnénk a lányommal. Most összeírtam a decemberi kiadásaimat, milliós nagyságrend... A párom/partnerem mondta, hogy ő segít, ne aggódjak ezen, de középvezetői állása van, nem tudná ezt a színvonalat huzamosabb ideig biztosítani nekünk. Valamint nem is akarnám, nem fogadnám el.
Édesanyám azon az elven van, hogy nem kell itt válni, pereskedni, mert higgyem el, hogy a nagy szerelem is elmúlik, nézzem meg magunkat a férjemmel... És hogy ugyanott leszek akkor, mint most, csak mellé jön majd az állandó stressz, hogy lesz-e elég pénzünk, hogyan keressek többet. Azt mondja, hogy engem megőrjítene ez, meg az, hogy nem engedhetem meg magamnak azt, ami éppen megtetszik, amihez éppen kedvem van. Valamint szerinte a férjem is biztosan ott tart be, ahol csak tud, nem lesz együttműködő semmiben. De közben úgy érzem, hogy itt vagyok 30 évesen, nem akarom egy boldogtalan, feszültséggel teli házasságban leélni az életemet. Vagy az anyagi biztonság ennyi "áldozatot" úgymond megérne? Fogalmam sincs, hogy kéne döntenem.
Azért kérdező egy átlag ember 8 órát dolgozik + utazás, azért egy ovis gyerekkel aki az ideje egy nagy részét az oviban tölti + el tud otthon is játszani magában, marad bőven idő másra.
Továbbra is fenttartom hogy túlságosan kényelmes életet éltél eddig, ami unalmassá vált.
Mik azok a "komoly" problémák?
Mi az oka annak ami miatt nem lehet leülni megbeszélni őket?
Volt egy éve egy vetélésem, a férjem a munkába temetkezett utána, én vásárlásterápiába. Mivel egyre többet dolgozik, kevesebbet is van itthon. Korán megy, későn jön. Mellé inni is kezdett, ami nem 1-2 pohárban merül ki egy fárasztó nap után, vagy ha a barátokkal összeülünk. Volt, hogy ittasan vezetett többször úgy, hogy a lányunk is ott ült mögötte (utólag tudtam meg).
Szerinte itt nincsen probléma, én reagálom túl és egyszerűen csak sok a dolga, nem jöhet haza minden nap ebéd után.
Teljesen őszintén kérdezem, hogy mi a terved arra az esetre, ha lelépsz a ferjed mellől (jogos okod lehet rá, válás bármikor lehet), de nem jön be az, hogy más tartson el?
Nem lehet így élni az életet, hogy vagy a férjeddel vagy, vagy a szeretőddel, különben éhen halsz. Borzalmasan kiszolgáltatott helyzet, még ha elfedi is az, hogy van pénz. Egyik napról a másikra megszűnhet.
"egy ovis gyerekkel aki az ideje egy nagy részét az oviban tölti + el tud otthon is játszani magában, marad bőven idő másra."
8 és fél 9 között hordtuk oviba, utána én itthon még összepakoltam, rendet tettem. Szóval kb. 9-kor kezdődött a napom, 12-kor már indultam érte az óvodába. Így 3 órám volt összvissz egyedül, magamra. Utána már általában vele voltam, heti két délután van vele bébiszitter, 2-3 órára.
Van, hogy eljátszik magában, vagy filmet néz, de általában igényli a társaságunkat, ha nincs itt valamelyik kis barátnője, vagy valamelyik nagyi.
#63 Ez azért nem olyan dolog amit ne lehetne visszafordítani.
Megint csak le kell ülni és átbeszélni a dolgokat. Ha nem megy és ha már ennyit keres a férjed akkor menjetek el terápiára ahhol segít valaki nektek túljutni ezen.
A házasság lényege hogy ott vagy valakiben jóban és rosszban is, ha látod hogy a másiknak segítség kel akkor kitalálod hogy hogyan segíts neki.
Nem olvastam el a rengeteg választ, így lehet már kitértek erre!
Most jól keres a férjed, mi lesz ha valami miatt már nem fog?
Senkinek sincs varázsgömbje.
Nem tudod mi lesz a régivel, mit hoz az új pár év múlva, Te mit szeretnél később.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!