Anyagi biztonság, vagy válás és csonka család?
A férjemmel 8 éve vagyunk házasok, van egy 6 éves kislányunk.
A házasságunk az utóbbi fél- egy évben nem igazán éli a fénypontját, sok a vitánk nagyon, volt, hogy egy hónapig nem is voltam itthon a gyerekkel nyáron pl. A férjemnek nincs szeretője, ez biztos, válni sem akar. Viszont az én életembe belépett valaki 4 hónapja, akivel földöntúli boldogságot érzek, legszívesebben minden szabad percemet vele szeretném tölteni. Megfordult a fejemben a válás gondolata, azonban több probléma van.
-Van ugye egy kislányunk, aki mind a kettőnknek a világ közepe. Férjem is imádja, a lányunk is odavan érte. Anyukámmal beszélgettem erről, ő azt mondta, hogy felejtsem el, hogy belemenne a férjem abba, hogy "hétvégi apuka" legyen, biztos, hogy hosszú pereskedés lenne amiatt, hogy hol legyen elhelyezve a lányunk, hogyan gyakoroljuk a felügyeleti jogot. Közben a lányunk most kezdte az iskolát, nem tudom, milyen lelki hatásai lennének, ha elmondanánk neki, hogy mi mostantól külön...
-Az anyagiak. A férjem jól keres, megvan mellette a teljes anyagi biztonság, jól élünk nagyon. Nekem van ugyan diplomám, de sosem dolgoztam a szakmámban, most ősszel kezdtem el gondolkodni, hogy mibe kéne fogjak. Eddig a lányunk töltötte ki a napjaim nagy részét, mert az óvodából ebéd után hazahoztam, majd pedig kettesben/hármasban voltunk, vagy barátnőkkel programoztunk, nagyszülőztünk. Most lett egy kicsivel több időm, hogy elkezdte a sulit. Egy vállalkozás nem két perc alatt lesz sikeres, termel profitot, ha elindítom a válást, nem tudom, mennyi kapcsolatom maradna... Pályakezdőként, hagyományos úton elhelyezkedve viszont nem keresnék annyit, amennyiből megélnénk a lányommal. Most összeírtam a decemberi kiadásaimat, milliós nagyságrend... A párom/partnerem mondta, hogy ő segít, ne aggódjak ezen, de középvezetői állása van, nem tudná ezt a színvonalat huzamosabb ideig biztosítani nekünk. Valamint nem is akarnám, nem fogadnám el.
Édesanyám azon az elven van, hogy nem kell itt válni, pereskedni, mert higgyem el, hogy a nagy szerelem is elmúlik, nézzem meg magunkat a férjemmel... És hogy ugyanott leszek akkor, mint most, csak mellé jön majd az állandó stressz, hogy lesz-e elég pénzünk, hogyan keressek többet. Azt mondja, hogy engem megőrjítene ez, meg az, hogy nem engedhetem meg magamnak azt, ami éppen megtetszik, amihez éppen kedvem van. Valamint szerinte a férjem is biztosan ott tart be, ahol csak tud, nem lesz együttműködő semmiben. De közben úgy érzem, hogy itt vagyok 30 évesen, nem akarom egy boldogtalan, feszültséggel teli házasságban leélni az életemet. Vagy az anyagi biztonság ennyi "áldozatot" úgymond megérne? Fogalmam sincs, hogy kéne döntenem.
"Ha nem lenne ez a másik férfi, akkor is váláson törnéd a fejed?"
Nem, egyedül nem szeretnék élni. Nem azért, mert nem tudnék, hanem mert nem lennék 100%-ban boldog, ha nem lenne párom, nem lenne mellettem senki.
Anyukám szerint azért is ért ez az egész ilyen váratlanul engem, mert a férjemmel korábban mi sosem vitáztunk, vagy veszekedtünk. Nagyon sokáig megvolt nálunk a "rózsaszín köd", a kislányunk születése után is megmaradt.
mindent megtesz
Ez sem igaz, semmit nem tesz.
Jajaja, nem tesz semmit, csak alád a pénzt, hogy ne kelljen dolgoznod. Nyilván ez semmi.
Hát akkor lehet menni és rohadj meg egy gyárban, napi 12-ben...
Mivel elég opportunistának tűnsz, akinek az a legfontosabb, hogy ücsöröghessen a készben, és mindent alá tegyenek, azt tanácsolom, hogy szakíts a szeretőddel, és becsüld meg magad a férjed oldalán.
Amúgy az a véleményem, hogy egy gerinces ember számára a válás és az önálló egzisztencia megteremtése, valamint a gazdagabb érzelmi élet jelentené az egyetlen megoldást, amivel a férjed is egyértelműen jobban járna.
Ja, látjuk, az újnak sem érdekel a vagyon, azért is gondolkodsz, hogy ki fogja állni a milliós pénzköltesedet.
Eszedbe sem jut hogy a színvonalat a saját pénzedből kéne tartani, elvégre az nem a luxusfeleség prostik dolga.
19-es, süt belőled a negativitás irányomba. Kérlek, ezt vezesd le máshol, nem érdekel a szidalmazásod. Van ennél nekem nagyobb problémám is!
Az érzelmi életünkkel semmi probléma nem volt nagyon sokáig. 10 éve vagyunk együtt, az utóbbi hónapokat leszámítva sosem veszekedtünk. Nem mentem volna hozzá, ha nem lettem volna belé fülig szerelmes.
Ember, az a kérdés, hogy maradj-e és a ferjed pénzeljen, vagy menj, és a kanid pénzeljen, de annak kevesebb van...
Ha lenne egy kis önbecsülésed, elhagynad a ferjed mert nem szereted, és eltartanád magad, majd olyannal lennél, akit megszeretsz.
Ehelyett te számolod a penzt, hogy ki éri meg jobban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!