Miért ciki meg megvetendő a nagycsalád (3+ gyerek)? Miért nézik negatív szemmel, hogyha valakinek akár 5-6-7 gyereke van, vagy annál is több?

Én nagy családban nőttem fel, 5en vagyunk tesók.

Mégis nem is pontosan megvetem/elítélem, de megvan a véleményem.

Azért, mert pl anyuka nem akar dolgozni (pl anyám).

Vagy mert azt hiszik, hogy ha felvesznek 8gyerekre hitelt, majd abban palotában élnek. (Nagynénémék)

Emellett ahogy 3 írja, mert pl 2 gyerek ebbem az országban nem gyerek. Minimum szülj 3at, hogy család legyetek.

Arra meg nem igen gondolnak, hogy azokkal a gyerekekkel minősegi időt is kell tölteni, egyesével, nem egyszerre minddel.

Hogy ha útjukra kell engedni őket ne üres zsebbel tegyék

Hogy ne kelljen a gyerekeknek szégyenkezni, mert nincs saját szoba/mert neki csak gagyi valamirebtellett/mert nijcs zsebpénz hogy elmenjen a barátokkal egy pizzát enni.

Vagy mert épp a nagy(obbak) a mindenes. Takarítson/rendezze a kicsit, tanuljon a másikka... hogy nem egymásnak szüli a gyerekeket hanem magának.

Hangsúlyozom, tisztelet a kivételnek. Sok 3+gyerekes családot ismerek, de egyikre sem tudom azt mondani, hogy nekem belefér, ahogy ők élnek.

Azért, mert a mai világban már elkezdenek az emberek gondolkodni, és egyre többen választják ezt a lehetőséget, nemcsak élnek, mint egy levéltetű.

Aki 5-6-7 gyerekre vágyik, és sorozatosan potyogtatja, azzal az a baj, hogy nem ért sok esetben semmihez sem. Nem feltétlenül c, nem feltétlenül megélhetési szülő, az én környezetemben igenis normális családok vállalnak ennyi gyereket, de felnevelni őket normálisan, még ők sem tudják.

Ezekben a családokban anyuka nem tud mit kezdeni magával, mindig kell még egy gyerek, aki amint eléri az ovis kort, kiesik a kedvencek kosarából, mert akkor már (jobb esetben) nem szoptat, nem pelenkáz, nem kel fel hozzá éjjel. Ezeknek a nőknek az az életcéljuk, hogy mindig sürögjenek-forogjanak, mindig kell nekik valami (egy újabb gyerek), mert ha egy percre leülnének nyugiba és elgondolkoznának az életükön, sok esetben öngyik lennének.

Mert nem egészséges, nem egységes, nem normális.

5-en vagyunk tesók, második vagyok. Nem vagyunk romák, nem vettünk fel csokot, se semmit. Nincs idő lelassulni, lelazulni, állandóan a kapkodás, a rohanás. Úgy futkározunk a házban minden reggel készülődésnél, mint a Reszkessetek betörőkben, amikor majdnem lekésik a gépet. Minél jobban idősödünk, annál rosszabb lesz, vagy ha nem is rosszabb, akkor máshogy nehéz.

Mi hárman vagyunk testvérek, mindhárman elmúltunk már 40 évesek. Nem voltunk szegények, de konkrétan emlékszem rá, hogy nekem legkisebbként talán 15 éves koromban vettek először kabátot, mert addig a testvéreim kinőtt cuccait hordtam. Nem jártunk különórára, nyaralni kb. háromszor voltam gyerekkoromban. Nem volt saját szobám.

Diplomás ember lett belőlünk, de az egyetemválasztásnál csak államilag finanszírozott szak jöhetett szóba, és baromira tepertünk a kollégiumi helyért.

És mi csak hárman vagyunk testvérek. El tudom képzelni, hogy hogy érzik magukat a gyerekek nagyobb családban.

17 Elhiszem de ez az ilyen önző emberkéket cseppet sem érdekli.Ha milliomosok az más mivel nagy ház van és a legjobb iskola juthat az 5-6 gyereknek de ha nem olyan jómódúak akkor önzés ennyit szülni.

3 gyerek még okés lehet de az sem mindenkinek.