Aki nagycsaládban nőtt fel, kérdeznék (és sokgyerekesektől)?

ma 19:03

nyugi, én utánad írtam, hogy pocsék volt a család, és engem is lepontoztak.

Azért attól hogy egy gyereked van vidéken, még kérlek ne érezd értelmetlennek az életed. Nem attól lesz jó ha 50en körbe vesznek. Egyrészt szerintem vidéken is lehet barátkozni, a gyerek ha közösségbe kerül, ottani anyukákkal pl. Nekem a gyerekem állandóan át akart menni az egyik barátnőjéhez játszani ovi után, átvittem és így jóban lettem az anyukájával, már barátok vagyunk. És 1 jó barát amúgy is többet ér mint sok felszínes kapcsolat.

A másik pedig hogy szerintem kicsit az a baj hogy egyedül vagy, unatkozol, kisgyerek mellett ez természetes, nekem is így volt. Na persze van mit csinálni egész nap, csak marha egyhangú. Keress valamit ami leköt, amiben megélheted magad, és akkor nem leszel ennyire társaság függő. Én pl ekkor kezdtem el használt bútorokat felújítani otthon, először amit otthon találtam, aztán régi kidobott hagyatékokat stb. Jobb kedvem is lett tőle plusz különlegesnek éreztem magam kicsit és lefoglalt. Te is keress valami kreatív elfoglaltságot, írj recepteket, barkácsolj, kezd bele valami ritka növény kerteszkedésébe, nemtudom, mi lenne jó neked :)

És ne sajnáld a nagy családot, mi 5en voltunk összesen, anyám folyton öngyilkos akart lenni, egyszer mikor ilyen rohama volt véletlenül megszúrt engem és tesomat is egy konyha késsel. Persze sose lett öngyilkos de arra jó volt hogy tönkretegye a gyerekei éveit. Apám meg ilyenkor a szeretőjénél relaxált.

Az a lényeg hogy a gyerekednek támogató és biztos közeget adjatok, sok teso nélkül is meglesz; és akkor ő is veled marad, meg visszajár majd ha öregek lesztek.

4 testvérem van, érdekes én mindig azt kívántam gyerekként, bár egyke lennék! Akkor a figyelem rám is fordulna. (Ugye irreális elvárás sajnos, hogyha egy anyának több gyereke van, nagyobb korkülönbségekkel, akkor egyénenként külön szánjon rájuk időt, legalább is nálunk ez volt.)

Minden osztozkodni kellett, az ebédet úgy képzeld el, hogy versenyeztünk a nagyobb adagokért.

Apa nem foglalkozott a neveléssel, az otthonnal minden anyámra hárult.

Saját szobám 18 éves koromban lett, addig galériák volt...Kb. 0 intimszféra. (Hely hiány, egy fürdőszoba 7 főre.)

Lehet én voltam kényes... De nekem ezek nagyon megnehezítették a minden napjaim.

Direkt 2-3 órával korábban keltem, mielőtt iskolába mentem, hogy legyen időm fürdeni.

Aztán most felnőttként, külön élettel, szeretettel gondolok erre az időszakra, szeretem a testvéreim, a szüleim. De az tény, hogy nagyon nem vonz a családalapítás gondolata, nyílván a gyerekkori tapasztalatok, ellenben az egyik öcsémnek idén születik meg az első kisgyermeke és már nagyon várjuk! :-)