Milyen az élet egy nagycsaládban? (ahol 3 vagy több gyerek van)

Négyen vagyunk testvérek, én a legidősebb. Folyton a kisebbekkel foglalkozni, vagy akár a tanulást abbahagyni, mert állandóan benyit és hív játszani. (Ez remélhetőleg idén változik amint oviba megy)

Néha nagyon letudnak fárasztani, de én örülök, hogy ennyi tesóm van, szeretem őket.

Családja válogatja, van akinek normális család jut, van, akinek nem.

Mi 6-an vagyunk testvérek, illetve féltestvérek 3-3 arányban.

Én a 4. gyerek vagyok, mondhatni, az első a második csapatból, a "legkisebb" nővérem 6 évvel idősebb nálam, jól kikaptam a jóból, míg otthon laktam.

Az idősebbek mindig parancsolgattak, ugráltattak, tiszteletet követeltek, mondván ők a nagyok és okosak, én meg a kis takony, ne ugassak semmibe bele.

Elég nagy távolság volt köztünk.

A két kisebbik testvérem el lett kényeztetve, hozzájuk meg azért nem szólhattam, mert "ők a kicsik, én meg folyton bántom őket".

Bármi történt, mindkét oldalról én lettem elővéve, akkor is, ha a közelben sem voltam, vagy ha nyilvánvalóan én voltam az áldozat.

Gyakorlatilag két kedvence volt (de még a mai napig is) anyámnak, a legkisebb és a legnagyobb, a többieket éppen annyira bírta, amennyire bólogattak neki.

Gondolom mondanom sem kell, elég lázadó kamasz voltam :D

Sajnos ahogy ment az idő, még távolabbivá vált mindenkivel a kapcsolatom, csak akkor hív a család, ha kell nekik valami, egyébként magasról tesznek rám.

26/N

Két nagyobb testvérem van, ráadásul a szüleim mindig nagyon barátkozó, extrovertált emberek voltak sok haverral, baráttal, így mozgalmas, pörgős, hangos volt az élet. Ha voltak gyerekek, aki üvöltő zene mellett képesek voltak aludni, azok mi voltunk.

Annak örültem, hogy volt egy szép nagy kertünk, ahol jó időben mindig találtam

helyet, hogy ellegyek magamban vagy egy jó könyv társaságában. Később, 12 évesen kaptam külön szobát is, ami szintén jó volt, de a tesóim (azonos neműek lévén) már nem voltak ilyen szerencsések.

Unatkozni sose unatkoztunk, az biztos.

Utolsó vagyok, lefagyott a telefonom.. :D

Szóval 14 éves öcsém, és 10 éves húgom. Nem vagyunk szegények, a ház, ahol lakunk, viszonylag nagy, a szüleim tervezték, építtették. Ennek ellenére 2 hálószoba van, tehát 3-an vagyunk egy szobában, semmi privát szféra, a szobában csak a 3 ágy fér el. A tesóim gyakran hangoskodnak, főleg mikor tanulok, nem tudunk egymáshoz igazodni, mindenki máskor akar lefeküdni. Anyámék nem igen foglalkoznak velünk, én próbálok rászólni a kicsikre, ha nagyon hangosak, vagy szinte szétszedik a házat, öcsém gyakran veri a húgomat. Ha rájuk szólok, a pofámba röhögnek, teljesen hülyének néznek... Utálom őket, utálom a gyerekeket, ezek miatt a rossz tapasztalatok miatt nem akarok majd saját gyereket.