Szeretnétek, ha a Férjetek annyit keresne, hogy Nektek ne kelljen dolgozni, és csak Róla kéne gondoskodni?

Hidd el, ilyen protekciós csitrivel (ráadásul annak gyereke volt, és még a poszthoz se volt képesítése, egész nap annyit csinált, hogy kritizálta a beosztottait) én is szembekerültem fiatalként, veszítettem, most nincs munkám, és csak az volt a hibám, hogy nem tudtam túlteljesíteni a számítógépet, ami már lefagyott a terheltségtől, és persze, hogy a sok emelgetés és a légkondi kapcsolgatása miatt olyan izületi gyulladásom lett, hogy mozdulni alig bírtam, és táppénzre kellett jönnöm. Szóval ez bárhol megeshet és a hátszeleseknek van a legnagyobb pofájuk. Az már nem számít, hogy rajtuk kívül a többi munkaerő is ember és nem robot.

Ennek ellenére tudom, hogy lesz jobb helyem, mert most azért tanulok, hogy legyen esélyem jobb helyre is. És ha alkalmazottként nem, hát vállalkozok, szépen apránként, és én leszek a főnök, és jó főnök akarok lenni.

Most elég, ha csak azért szurkolsz, hogy a csütörtöki államvizsgámon az A tételek közül a 3 vagy 9.,

B tételek közül a 12 vagy 16. tételeket húzzam. :-)

Jó pihenést, én meg tanulok tovább.

Szeretném-e? Igen, szeretem:) én háztartásbeli vagyok, a férjem tart el. Van egy picilányunk is. Én róluk meg a lakásról gondoskodom. Elötte sem dolgoztam csak régebben mikor anyunak segítettem. Nem anyagiak miatt választottam párt, ez csak úgy jött. Kényelmes, még így pici mellett is. Rengeteg irigyünk van, akik próbálnak fúrni, hiszen nem hétköznapi, hogy szerelmi házasság+ egészséges kislány+ kényelem+totális harmónia, boldogság. Szerencsére nem hagyjuk, hogy belerondítsanak a boldogságunkba. Ja, leszögezem nem vagyunk gazgagok, csak éppen annyi van, amennyi kell. Nem több. Arra elég csak, hogy nekem ne kelljen dolgozni.

Az irigyek itt is le fognak pontozni :D pedig csak azt írtam le ami van, amit tapasztalok. Mégcsak nem is dicsekvés, csak jól érzem magam és elégedett vagyok az életemmel.

22/L

21:46 - Az nem gond, hogy te ezt (most) élvezed, de ez egy nagyon kockázatos helyzet, és nem tartom eléggé előrelátónak az ilyen párokat, mert a legrosszabbkor jöhet valami váratlan probléma, amit 1 fizetés már nem bír el.

Nem vagyok irigy, csak én nem tudnék ennyire a mának élni, pláne gyerekkel. 5 évesen majdnem elveszítettem anyukámat, mert mikor öcsém született, egy súlyos hibát követtek el, erre nem lehetett számítani, hiszen amúgy minden rendben ment (a dokit ki is tették aztán az állásából). Egy másik pedig, hogy nagymamám nem kap nyugdíjat, mert - sajnos azért, mert 14 éves korától dolgoznia kellett, mert meghalt az apja - nem volt lehetősége tájékozódni, átverték, és nem jelentették be, és nem tud annyi munkaidőt leigazolni, mert nem papíroztak le annyit, több, mint 50 ledolgozott év, és csak töredékéről van papír, de az nem volt elég, hogy nyugdíjat kapjon.