Szeretnétek, ha a Férjetek annyit keresne, hogy Nektek ne kelljen dolgozni, és csak Róla kéne gondoskodni?

NEM. A mi házasságunk nem arról szól, hogy valamelyikünknek gondoskodni KELL a másikról. Azért vagyunk együtt, - lassan 10 éve - mert együtt érezzük jól magunkat. Na meg miért is kellene eltartatnom magam, ha én is egészséges, munkaképes vagyok?

Nekem keres annyit, most se dolgozom, tanulok főiskolán. De én szeretnék majd dolgozni, legalább 2 évet gyerekvállalás előtt, hogy kapjak gyest. Nem azért, hogy rászorulunk, de sose lehet tudni! Kiszámíthatatlanok sajnos a mai cégek, és én is reménykedem, hogy kapni fogok munkát. Egyelőre itthon vagyok, ellátom őt, közbe meg suliba járok.

Pusztán a háztartás ellátása untatna, de azt örömmel venném, ha anyagilag nem függnék a munkától, vagyis azt csinálhatnám, és csak olyan mennyiségben, ami jólesik. De csak otthon nem bírnám, legfeljebb úgy, ha a férjem annyi pénzt keres, amiből már tartalmasan el tudom tölteni a szabadidőm, nem csak a háztartási kiadásokra elég.

Én nagyon nem. Egyszerűen nem vagyok az a Barbie típus, nem tudnék egész nap plázázni meg szépségszalonba járni. Nem vagyok ápolatlan vagy ilyesmi, de képtelen lennék ilyen életre. Önmagában a házimunka sem elégítene ki, nekem egyszerűen kell a szakmai elismerés. Ezt háztartásbeliként nem kapnám meg. Van gyermekünk is, de ő már óvodás (jövőre suliba megy), úgyhogy ő sincs otthon napközben. Az összes barátnőm, ismerősöm dolgozik napközben, így egész nap egyedül lennék. Ennél a munkám ezerszer jobb. (vagy csak én vagyok túlzottan motoregér)

Az én párom annyit keres, hogy nem kell dolgoznom, csak vele foglalkoznom. Igen szeretem ezt a helyzetet, de tervezem, hogy belevágok valamibe, mert hosszú távon unalmas az otthonlét cél nélkül. ŰNálunk nincsenek még gyermekek. Azért örülök a legjobban, mert anélkül választhatok munkahelyet, hogy a pénz motiválna, azt csinálhatom majd amit szeretnék és van időm megkeresni a megfelelő munkahelyet. Nem kell a pénzért napi 16 óráznom egy olyan ehlyen amit utálok. De ettől függetlenül ha választanom e között az élet között vagy a párom között, a párom választanám. Hisz a pénz nem ér annyit mint a szeretete, amit nekem ad.

Én nem szeretném ha a férjem tartana el,már csak azért sem mert a nyugdíjkorhatárt ha elérem nem lenne annyi bedolgozott évem ami után meg kapnám a nyugdíjamat.A másik ,nem egy olyan nőt ismerek akik nem dolgoztak fiatalon most meg nyávognak mert hatvan évesen még dolgozniuk kell ha nyugdíjat szeretnének kapni.

Ha valaki megteheti, miért ne maradna otthon. Egyik családtagom három gyereket nevel, vezeti a háztartást és ellátja a férjét is. Ő "csak" lapátolja haza a pénzt. Többet dolgozik ez a nő, mint aki munkahelyre jár, az biztos. Egyáltalán nem érzi magát eltartottnak. hiszen ötödmagát látja el.

Azt nem bánnám, ha annyit keresne, hogy AKÁR egy fizetésből is meg tudnánk élni, de ettől függetlenül én akkor érezném magam hasznosnak, ha dolgoznék. Mondjuk ilyen esetben, ha nem lennék elégedett a munkahelyemmel, de a férjem olyan jól keresne, hogy ne legyünk rászorulva az én munkámra sem, akkor az nem jelenten gondot, ha otthagynám a munkámat, és keresnék másikat (mármint az az idő nem lenne problémás, amíg megtalálom a megfelelő helyet), esetleg olyat, ahol nem is fizetnek túl sokat, de szívesen csinálom. Na ezt nem bánnám. Pláne úgy, hogy a diplomámmal itthon nincs is reményem jól fizető állásra (szociális munkás leszek), viszont biztos nem maradnék itthon akkor sem, ha nem lenne szükség arra a pénzre, amit én kapok.