Miért kell azon gúnyolódnia, beszólogatnia a családtagjaimnak, főleg a szüleimnek, hogy "nem tudok" telefonálni lassan 20 évesen?

Én is ilyen vagyok, szorongok a telefonálástól. Nekem az segít, hogyha én indítok hívást, hogy előre összeírom egy kis post-itre, hogy mit akarok mondani, és akkor onnan tudok puskázni, hogy semmi fontos infó ne maradjon ki a nagy stresszek közepette :D

Azért idővel nekem például jobb lett a gyakorlás, tapasztalatok által. Úgyhogy ebben is lehet fejlődni.

Egy csomó ember eleve utál hivatalos ügyeket intézni, ha csak lehet, elhalasztják, és csak akkor futnak neki, ha már tényleg muszáj. Nincs benne semmi furcsa, hogy te is így csinálod.

Hivatalos ügyeket egyébként is sokkal ajánlatosabb írásban intézni, úgyhogy kimondottan jól teszed, ha inkább e-mailt írsz, hiszen a szó elszáll, az írás megmarad.

Lassan 20 évesen ne hagyd, hogy más írja elő neked, hogy hogyan intézd a saját ügyeidet. Ha a szülőkkel közös ügyről van szó, akkor meg mondd meg nekik, hogy ha olyan sürgős, akkor intézzék el ők telefonon és kész.

"mindig megkapom, hogy életképtelen vagyok, mi lesz velem, ha külön fogok lakni, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ők nem lesznek ott mindig, stb..."

Ilyeneket mindenki kap épp eleget. Meg kell tanulni elengedni a füled mellett: az egyiken be, a másikon ki. Leszaromtabletta. Nekik is megvan a véleményük rólad - neked is meglehet a véleményed róluk!