Tényleg bunkóság volt vagy én reagálom túl?

Mi is hasonló cipőben járunk sajnos.

Nekünk másfél éve nem sikerül, és az első évnél mentünk vizsgálatokra. Már egy csomó dolgot kizártak nálam (én vagyok a nő) de hát, borzalmasan lassan halad a dolog mert baromi hosszú várólisták vannak, így hát látható hogy sok pár szenved ezzel.

Mostanában fogok menni petevezetek atfujasra, azthiszem ez a neve.

Nálam lehet a bibi amúgy, nem vizsgálták még a férjemet, de én pl pajzsmirigy, és cukorbeteg is vagyok, bár mindkét betegséget jól kezelem és abszolút tökéletesek az értékeim mióta gyógyszert szedek és egészséges életet élek, de ettől még tény hogy nekem nagyobb eséllyel lehet bajom mint az egészséges páromnak.

Mindezt csak azért írom, hogy hidd el, sok pár van olyan helyzetben mint ti.

Az én párom is ugyanúgy szenved ettől, érzelmileg megterhelő hiába férfi, tényleg sokan úgy gondolják ez a férfiakat hidegen hagyja ...

Viszont úgy gondolom, a családtag nem direkt téged akart bántani csak szerencsétlenül vigasztalta a feleségedet. Nem gondolt bele, hogy neked is ugyanúgy fájhat mint a feleségednek, szerintem ő csak valami megnyugtatót akart mondani, de sok ember nagyon rosszul tud vigasztalni és ő pont ezek az emberek közé tartozik.

Nekem van egy nagybátyám aki mindig úgy vígasztalt bármi baj ért engem, hogy másnak biztos roszabb mint nekem, és Afrikában éheznek a gyerekek, amit csinálok az felesleges rinya mivel szuper szerencsés életem van, nagyjából egészséges vagyok van mit enni, van fedél a fejem felett, és ráadásul nincs háború se.

Mondhatom, hogy ez nem számít vígasztalásnak és megnyugtatónak se, hiába tudom hogy egyébként nyílván igaza van.

Egyébként mi a közeli családtagokkal nagyon szoros, jó viszonyt ápolunk. Nálunk állandó téma ez hogy nem sikerül a baba, mivel testvéremnek se sikerül, ott pont petevezetek elzáródás miatt.

Mi minden hasonló tapasztalatot megosztunk egymással, minden orvosi vizsgálatot kielemzek a sógornőmmel, és úgy az egész családdal beszélünk erről, a férjem is. Most hogy visszaemlékszem a beszélgetésekre, nekünk is volt olyan hogy a testvérem mondta, hogy lehet nem is veled hanem a (férjemmel) van gond. Tehát ugyanaz a szituáció volt mint nálatok, annyiban más, hogy mivel a férjem legjobb barátja amúgy az én testvérem, tudtuk mindannyian hogy ezt nem rossz szándékból mondja, hanem mint lehetséges okot a sikertelenségre.

Senkit se akart bántani, de bennünk ez fel se merült ugyanígy beszélgettünk tovább.

Egyszerűen csak a te rokonod szájából másképp hangzik neked, mivel nem vagytok állandóan együtt, nem próbáljátok a gondokat együtt megoldani. Ha rossz vagy semleges viszonyban lennénk a tesómmal, biztos minket is bántott volna ez a mondat, pedig simán lehet az is, hogy a férjemmel van gond.

Elkalandoztam, összegezve:

Szerintem csak szerencsétlenül fogalmazott meg valamit, amit amúgy jó szándékkal mondott.

Nem haragudnék ezért.

Ismerős a dolog.

36 éves nő vagyok, egy házasságom már ráment a gyermektelenségre. A második remélem nem fog. Örökbe fogunk fogadni. Hogy ez könnyebb út vagy sem, mindenki döntse el magának.

Ennek ellenére most is sokszor megkapom, hogy miért nem próbálkozunk még, miért adtam fel ilyen könnyen, ó hát másnak is összejött ilyen egészségügyi problémákkal, meg a szomszéd, meg a fodrász, meg a Gizike menyének a húga, hát nekik is összejött 8-10 év után. Annak ellenére bombáznak még mindig ilyen tanácsokkal, hogy rég eldöntöttem, nem akarok mindenáron teherbe esni és ezzel ők is tisztában vannak.

Ez szerintem egy ilyen egyetemes emberi b.romság, hogy ha ilyet hall valaki, akkor mindenáron mondani akar rá valamit. Annyira jó lenne, ha megtanulnák az emberek, hogy okoskodás meg kéretlen tanácsok helyett sokszor az lenne a legjobb, ha csak meghallgatnám a másikat (ha akar róla beszélni) és mondanék neki 1-2 kedves szót, hogy drukkolok nekik és biztosan minden rendben lesz.

Az ismerősötök amúgy szerintem sem akart rosszat és azt javaslom, próbáld kicsit kívülről nézni a helyzetet. Csak mondani akart valami biztatót a párodnak. Tőled lehet nem mert volna kérdezni, mert sztereoptip alapon a férfiak kevésbé szeretnek beszélni a nehézségeikről, mint a nők. És igen, mivel az emberben benne van ez a h.lye gén, hogy mindenáron mondani akar valamit, valószínűleg előbb beszélt, mint hogy átgondolta volna, mit fog mondani.

Amúgy összességében egy korábbi megszólalóval értek egyet: legjobb az ilyen helyzeteket csírájában elfojtani és mindenkit kiparancsolni a hitvesi ágyatokból. Ha elkezdenek faggatózni, hogy mi van gyerek fronton, mondjatok annyit, hogy ha bármi híretek van, majd szóltok. Addig pedig legyenek kedvesek ne is kérdezzenek, mert ez a legszentebb magánügyetek, megoldjátok, felnőtt emberek vagytok. Ha tanácsra lesz szükségetek, majd kértek - hozzáértő emberektől.

42, "Nálam lehet a bibi amúgy, nem vizsgálták még a férjemet, de én pl pajzsmirigy, és cukorbeteg is vagyok, bár mindkét betegséget jól kezelem és abszolút tökéletesek az értékeim mióta gyógyszert szedek és egészséges életet élek, de ettől még tény hogy nekem nagyobb eséllyel lehet bajom mint az egészséges páromnak."

És mivel vannak alapbetegségeid, ezért MEG SE VIZSGÁLTÁK a férjedet, másfél év alatt fel sem merült, hogy elmenjen mintát adni, ami kb. a legegyszerűbb és legkevésbé kellemetlen vizsgálat az egész procedúra során. Inkább túráztatod magad másfél éve, mert biztos veled van a baj.

És a legnagyobb gond, hogy ezt sulykolják az orvosok és a férfiak 90%-a is... mert olyan nincs, hogy a teremtés koronája vaktölténnyel lövöldözzön...

Bár a nőket lehetne annyival vizsgálni, hogy legyen mán' egy orgazmusod itt gyorsban...

44-es, 42-es vagyok:

Elmentem nőgyógyászhoz, mikor 1-év letelt sikertelenül, azóta félév telt el és azt beszéltük meg a meddőségi specialistával, hogy mikor a petevezetek átfujásra megyek, és ott kiderül van-e bibi, akkor vizsgáljuk a férjemet. Ha van probléma, akkor is vizsgáljuk, ha nincs akkor is. Tehát őt is fogják vizsgálni, nem csak engem, nincs olyasmi hogy a teremtés koronájának nem lehet baja, egyszerűen csak rohadt lassan halad a dolog több okból is:

Az orvoshoz akihez én akarok járni, minimum 3-hónapos várólista van. Most augusztusban fogok sorra kerülni, rettentő sokan járnak hozzá, maganorvos, sőt a legjobbnak tartják. Vele konzultalok, mint említettem a férjemet is kifogják vizsgálni magánúton. Valószínűleg együtt fognak vizsgálni kettőnket, én se voltam még sok vizsgálaton, csak vér-hormon, meg ultrahangon.

A tesóméknak is ő az orvosa, testvérem is kivizsgálta, nem volt olyasmi hogy csak a nőnek lehet bármi baja...

De, nálam nagyobb a hibaszázalék mivel olyan betegségeim vannak, amik meddőséget okozhatnak, vagy nehezebb teherbeesést generálnak. Nem lehetetlen teherbeesni hashimotoval, de gyakran nehezebben megy. Azért kezdi velem, hogy minél hamarább lehessen kezelni a problémát.

A férjem makk egészséges, sportol, egészségesen eszik, tökéletes a testi állapota, nincs egyetlen ismert betegsége se.

Nem is értem, hogy ilyen hosszú várakozási időnél miért vele kezdenék, ha egyébként én vagyok beteg akit jobb lenne minél hamarább kivizsgálni, hogy haladhassunk már a gyerekvállalással.

Főleg, hogy neki jóval könnyebb a vizsgálat, így hamarabb is meglesz, viszont ha a betegségemből adódóan van valami bajom, azt minél hamarabb kezelni kell.

Előrebocsátom, hogy férfi vagyok.

Szerintem nagyon túlreagálod ezt, kérdező!

Bármelyikőtökkel van a gond, a termékenységi problémát nem szabad hiúsági kérdésnek felfogni. Úgy kéne rá tekinteni, hogy aki szemüveges, annak a szeme nem működik megfelelően, akinek meg nem fogan meg gyereke, annak meg a heréje/petefészke vagy más szerve. Mivel ez problémát okoz (ui. akartok gyereket), ezért a szükséges vizsgálatokat és kezeléseket el kell végezni ennek érdekében úgy, ahogyan a rosszul látó ember is egyszer csak elment szemészorvoshoz.

Minden csak a szemléletmódodon múlik. Ez csak akkor szégyellnivaló probléma, ha te annak tekinted. Ha eldöntöd, hogy mostantól nem tekinted annak, akkor nem is lesz az. (És minél kevesebb dolgot tekintesz szégyellnivalónak, annál könnyebb lesz az életed.)

Egyébként mi is jártunk ebben a cipőben. A baba nem jött, feleségemről hamar kiderült, hogy makkegészséges, tehát nekem kellett urológushoz fordulnom. Itt meg az derült ki, hogy alacsony a spermaszámom és még kevesebb az élénken mozgó spermium. Utána mindenféle kezelések következtek, meg újabb vizsgálatok, közben egy herevisszér-műtét is.

Nekünk tapintatosak a rokonaink, de feleségem mindezt kb. államtitokként akarta kezelni. Aztán én mondtam, hogy ha megműtenek, nehogy már a szüleim elől el kelljen titkolnom. A részletekbe nem avattuk bele őket, nem is kérdezgettek, de azt tudták, hogy velem van a gond, orvoshoz járok emiatt, megműtenek stb. Én ebben semmiféle titkolnivalót nem láttam (ld. hozzászólásom elejét), a feleségem csinálta a feszkót emiatt. Náluk minden betegség titok, még egy gyomorrákot is titkolnak a rokonok előtt, egészen a halálig. Úgyhogy én nem is a saját bajommal voltam elfoglalva, hanem a feleségemet csitítottam, nyugtattam, hogy ne problémázzon ezeken. Ő volt ideges, feszült, miközben én jártam orvoshoz vizsgálatokra, kezelésekre, műtétre.

Aztán összejött a baba. És állítom, hogy hiába bennem volt orvosilag a hiba, a feleségem görcsös bizonyítási kényszere akadályozta a teherbe esést. Mert ő gyakorlatilag a nőiessége eredményének vagy eredménytelenségének tekintette, hogy teherbe esik-e vagy sem. Még azok után is, hogy tisztázódott, hogy vele semmi gond nincsen, velem meg annál inkább van. Elvileg minden kezelés után legalább 3 hónap türelmi időt kéne adni, mivel ennyi idő alatt termelődnek újra a spermiumok. De ő annyira türelmetlen volt, hogy egyik kezelés után rögtön rágta a fülemet, hogy kezdjek bele a másikba, mert megy az idő. Így végső soron nem is derült ki, hogy melyik kezelés oldotta meg a problémámat. Igaz, mivel a testvérkére is három és fél évet vártunk (azaz már nem is vártuk, hogy összejön), valószínűleg meg sem oldódott, hanem a kicsi esélyből egy újabb alkalommal lett bizonyosság, más alkalmakkor meg nem.

Szóval nem kell se idegeskedni, se szégyenkezni, se titkolózni. Meg kell csinálni, amit javasol az orvos, esetleg alternatív gyógyászati módszereket keresni (én pl. jártam akupunktúrás kezelésre is), aztán majd csak összejön valahogy.