Csak én reagálom túl vagy tényleg bunkóság volt?

A párommal beszélgettünk skypen keresztül. Távkapcsolatban ékünk, ritkán találkozunk mostanság és most is csak fél 1 órát tudtunk max beszélgetni egymással egy napon. Hallottam hogy az anyukája hazajön a háttérből és telefonál. Majd bejön a párom szobájába, és mintha mi itt sem lennénk elkezd telefonálni tovább mintha mi sem történt volna. Semmi olyansmi hogy szia bocsi zavarlak, itt kell telefonálnom. Látta hogy skypolunk, mert mondta a párom hogy épp velem beszél, de csak vállat volt. Ezt a párom mesélte. Aztán addig abbahagytuk a beszélgetést , és észrevettem hogy kb 15 percen keresztül még ott beszél az anyja telefonon, és a párom rákérdez hogy nem mész ki kérlek a konyhába mert alig van időnk, és ez fontos. Ő erre : Nem. Le@arom mit csináltok. Én meg letettem, mert ideges lettem. Elvileg a párom összeveszett vele és szerinte mi reagáljuk túl, meg ő van megsértődve hogy már telefonálni sem lehet a házban ha nincs térerő. Hát nem tudom, lehet engem neveltek rosszul, de az anyukám, tesóm szobájába mindig bekopogok, és megkérdezem hogy zavarom e, vagy telefonálhatok e itt. Semmi megbánás nem volt rajta. Mintha direkt csinálná hogy mindent megtehet mert ő a nagy valaki. (Folyamatosan főnösködik ) az anyja mindig ilyen volt, ezért megyek keveset hozzá. Csak azt hittem legalább ebből a szempontból normális. A párom apja meg nem mer vele szembeszállni,de panaszkodni mindig panaszkodik róla ha nincs otthon. Ezek miatt mindig az van amit ő szeretne, és megszokta hogy mindent megtehet. Ezt a párom is észreveszi , és neki is gondok vannak azzal hogy kiálljon magáért, ez miatt pszichológushoz is jár.