Mit tennél, ha a helyemben lennél?

Alig voltunk 26 évesek, amikor becsúszott a baba. Mindketten csak megdöbbenve ültünk, 4 tesztet is megcsináltunk, mind pozitív. Kétségbeestünk, számolgattunk, mérlegeltük a következményeket.. de egy dolog sosem merült fel: az abortusz. Akkor még munkám sem volt, a páromnál laktunk egy kis albérletben, az ő egy szem fizetéséből.

A kezdeti döbbenet után nemhogy jobban elcsüggedtünk, hanem inkább erőt adott az a vágy, hogy a kisembernek mindent meg tudjunk majd adni. Néhány hónappal később munkám is lett, és noha távol voltunk mindkettőnk szüleitől, megoldottunk minden felmerülő problémát. Nem kellett hozzá tengernyi pénz, csak összetartás, szeretet, és elszántság.

Elég csak ránézni a kislányom mosolygós arcára és azonnal tudom: minden megérte.

Én nem tudom ki hogy van vele, de nem tudnék együtt élni a tudattal, hogy lehetett volna egy babám, de megszakítottam az életét. Akárhányszor szóba kerülne a gyerek téma, mindig eszembe jutna; ha pedig később mégis lenne egy gyerekem, akit megtartanék, akkor nem tudnék a szemébe nézni, hogy úgy játszottam az ő és meg nem született testvére életével, mintha isten lennék(ez éljen, ez haljon meg). Ezek olyan szörnyű dolgok.

Szerintem az ne éljen szexuális életet, aki nem tud élni az esetleges következményekkel.

"Mert egy 7 hetes magzat még nem számít embernek akkor sem, annyira él maximum mint egy cserép virág. "

Akkor hogy lehet, hogy adószámot is lehet már kérni a még meg nem született gyerekre, hm??? Akkor mennyire él? Egy cserép virág?...hát le merném fogadni hogy te pasi vagy...

Ma 10:42-es.Voltál Te már hasonló helyzetben?Benned növekszik egy kis élet és Te úgy beszélsz róla,mint egy használati tárgyról,akit ha nem kell,fogunk és kidobunk!

Kedves kérdező,én is voltam ebben a szituban,annyi különbséggel,hogy a párom 32 én 26 éves voltam.Párom azt mondta nekem,hogy szíve szerint még nem szeretne gyereket,de tudja,hogy nekem ez fontos és hogy nem tudnám elvetetni,ezért tartsuk meg.Még így is voltak gyermekünk születése után konfliktusok,hiszen nem készült rá,nem akarta szívből.Ma már sokszor szégyenli magát,hogy miként gondolhatta ennek az ellenkezőjét.Azóta nagylányunk hétéves okos iskoláslány,kistesója pedig másfél éves gézengúz (ő már tervezett gyerek,mindketten egy életre megtanultuk,hogy felelőségteljesebben kell védekeznük).Neked is hasonlókat kívánok és hagyj neki időt,hogy feldolgozza.A másik meg,hogy ha el kellene vetetnem egy gyermeket,akkor biztos,hogy nem tudnék az apa mellett maradni!!!!Nem tudnám már szeretni őt,azért itt nem egy fiatal,tizenéves fiúról van szó,hanem egy felnőtt férfiről.Örökbeadni sem tudnám,értem én,hogy humánusabb dolog,meg sokan vágynak gyermekre,de belehalnék,ha másnak kellene odaadnom.

Nagyon nehéz döntés elött álltok. Mi is ilyen helyzetben voltunk pont 1éve. Nem volt lakásunk,nekem munkám se, minden hétvégét a párommal töltöttem,egyszer becsuszott fogamzásgátló mellett egy baba.8hetes voltam amikor kiderült.Egész család(anyum,párom szülei) azon vaciláltak hogy mi legyen.(Ők akarták eldönteni helyettünk.Nekem már volt egy ab-m de arról ők nem tudtak,ezért született kis súllyal a babám,és a félidőtől szülés visszatartót kellett szednem)Végülis ugy volt h kedden reggel megyek a kórházba.Hétfőn este anyum megkérdezte 'Akkor mit szeretnÉK!: Mondom marad. Ennyi volt. Azóta ismerős felajánlott csak a rezsiért a lakása egy részét,itt lakunk.Manóka megszületett pont ma 5hónapos.Nagyon szeretjük.Mi is rengeteg ruhát kaptunk,babakocsit is...Mi is 1 fizuból élünk 3an + amit én kapok havi 40ezer.(Összesen kb 130)Ebből 50a lakás.

Plusz 20 a 2 két hitel(egyik lejár fél év mulva),s még fizetünk havi 12ezret a fundamentába h elöbb utóbb legyen saját lakásunk.

Pasik soha nem érzik magukat készen a gyerekre... 25/L

Már számtalan választ kaptál, de tényleg neked kell mérlegelni és tudni a következményeket amiket szintén itt felsoroltak. De írok, mert én is inkább megtartanám a babát, mintsem elvetetném. Főleg úgy hogy szeretném is...gondolj bele,hogy milyen érzés lenne, hogy megölnek egy számodra már szeretett emberkét.Szerintem ez szörnyű lenne számodra. Azt is írták,hogy ő csak bedugja és ja...de te védekeztél a gyűrűvel....ő nem! Húzott volna gumit és akkor biztos nem lenne ez.De gondolom az neki "kényelmetlen".Most meg a következmény kényelmetlen számára.Szánalmas szerintem, figyelembe véve,hogy 27 éves!!!

És eljegyzés előtt álltok....akkor meg?Gondolom el is akar venni egy idő után.Milyen boldog lenne bejelenteni eljegyzésen,hogy babátok lesz.

Mindenesetre egy komoly döntést kell meghoznod, ami nem csak a te életeddel kapcsolatos.Már 3 emberről van szó. Igazából szerintem a pasiddal van baj, mert ha tényleg igazán szeretne,akkor babával még jobban kéne szeretnie, mert ő belőletek lett....