Egykék, ti hogy élitek meg, hogy nincs testvéretek?

Bár van egy testvérem, de nem tartjuk a kapcsolatot

Hát elég szar érzés

Nekem első blikkre úgy tűnik, hogy többet vetítesz rá a saját negatív érzéseidből, hiányérzetedből és komplexusaidból a témával kapcsolatban a gyerekedre, mint ami a sajátja.

Nekem nincs testvérem, de sosem volt semmiféle hiányérzetem vagy rossz érzésem ezért, Anya is eleve csak egy gyereket akart; ez volt a természetes. Imádtam, hogy nem lábatlankodik körülöttem egy plusz személy, hogy a teljes szoba az enyém, hogy nem piszkálja senki a játékaimat és a ruháimat, hogy azzal tölthetem a szabadidőmet, amivel csak akarom.

Magadon kellene változtatnod, hogy ne azt érezze a gyereked, hogy valami baj van a ti családotokkal, amiért ő egyedül van, nem pedig önigazolásként használni a saját feldolgozatlan érzelmi sérüléseid napirenden tartására.

Valahogy mindig azt gondoltam gyerekként és fiatalemberként, hogy jobb tesó nélkül.

Most már viszont (52F) úgy érzem jobb lenne ha lennének testvéreim. Unoka tesokkal egyre többet tartom a kapcsolatot, lehet ezzel pótolom a hiányt.

Amúgy pedig nagyon család függő a testvéri kapcsolat alakulása. Az ember a rokonait nem válogathatja meg. Tehát egy rossz családi közösségből kialakuló testvéri kapcsolat lehet nagyon rossz és akkor jobb egykeként élni.

Nem lehet általánosítani, ha így alakult, így kell szép életét élni a lehetőségeiteken belül.

A feleségem például folyamatosan csak küszködik az öccsével, de azért kitartanak egymás mellett, mint kutya - macska a közös udvaron.

Nekem ez volt a természetes, nem igazán hiányzott a testvér. Szerintem egyáltalán nem magától értetődő a jó testvéri kapcsolat, legtöbb esetben semleges és van, mikor kifejezetten rossz, már gyerekkorban is.

Mikor gyerekként arra gondoltam, hogy milyen lenne, ha... , az összeg mindig negatív volt a fejemben. 25 évesen is csak azt tudom mondani, hogy ha jó kapcsolatunk lenne, akkor örülnék egy testvérnek.