Mit csinálnátok, ha a lányotok (31) pasija (32) bealszik az otthonotokban (=saját ágyatokban), miközben "családot látogatnak"?
Jó két hete jöttek haza, örültem is nekik -régen találkoztunk. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a srác eldől és úgy beszél, majd felrakja a lábát és hanyatt fekszik és bealszik, a saját ágyunkban! (az ágy viszonylag régimódi, csak összehajtani lehet, hogy kanapészerűség legyen) Nem pofátlanság, hogy miközben beszélgetünk, ő fogja magát és pofátlanul elhelyezkedik és elalszik, ráadásul a mi ágyunkban? És ez már nem az első alkalom. Teljesen ki vagyok bukva, mert egy óvodás korú gyerektől elviselem, hogy fáradt, de egy felnőtt embertől, ráadásul napközben?? Amúgy "elvileg" azért jöttek, mert kíváncsiak ránk... erre meg azt veszem észre, hogy a pasi alszik...nem ellentmondás?
Mit tennétek ilyenkor?
válasza:én megértelek aki vendégségbe megy ne aludjon. más ha mindig ott lógnának nálatok de bőven nem erről van szó. így bírja ki azt a pár órát évente, adja meg a tiszteletet, és az egy dolog h leül az ágyatokra de h belefekszik.... apumnak ilyen betegsége van mindenhol elalszik de ha átjön hozzánk nem is az ágyban heveredik el, leül székre és látszik h próbál nem elaludni hanem velünk foglalkozni.
amúgy az én anyámék is ezt csinálták nagyanyámnál és engem ott is zavart, és unatkoztam is, sportcsatornára kapcsoltak, egymás hegyén hátán aludtak de el ne kapcsoljam, tesómmal utáltuk emiatt a családi hepajokat :S
válasza:"Az ágy elfoglalást legközelebb kipróbáljuk, majd mi ülünk rá, ők meg a fotelbe, köszönjük a ötletet."
ha a férjed elvitte az autódat 1 alkalommal és te nem szeretted volna akkor kiköltözöl a kocsiba ha a férjed otthon van nehogy elvigye? szerintem inkább megmondod neki.
ennél nagyobb ökörséget az életbe nem hallottam hogy oda kell ülni hogy ő ne üljön oda.
válasza: válasza: válasza:Kérdező, mi van, ha ti látjátok nagyon rosszul a helyzetet, és a valóságban remekül megvannak? Hiszen alig találkoztok.
Ez meg, hogy a srác orrára koppintotok, nagyon rossz módszer, a szüleim egyszer tették meg (ok nélkül természetesen, dehát ők "csak jót akartak", nem annak látták a páromat, aki valójában, ők csak a rosszat látták benne, más embert "jelöltek ki" számomra, és hogy esetleg elvisz tőlük, ami meg is történt volna), már el akart jegyezni, de elmentek a zaklatásig, ő azóta FÉL akár csak szóba állni is velem, nekem pedig azóta nincs senkim, pedig anyu már nagyon unokázna, de én őt szeretem (4 éve), és nem azért, mert nem próbáltam mással kapcsolatot kialakítani, hanem azért, mert nem vagyok képes erőszakot alkalmazni az érzéseimen. Szóval nem kell belekotyogni, a szüleimnek azt mondtam, amit most neked is mondok: Hagyjátok, hogy nélkületek rontsa el az életét, de akár még jól is elsülhet.
Nézzétek!
Mint már írtam, nem tekintjük családtagnak akár 8 akár 10 év múlva sem. És még nem haza jön, hanem csak vendégségben. Ha nem hajlandó bekapcsolódni a társalgásba és elalszik és nem hajlandó családi programokon sem részt venni (=ergo teperni egy kicsit) akkor ez nem is fog változni.
Azt hisszük - és jogosan - hogy eddig mi mindent megtettünk (és a lányom is érte), azért hogy jól érezze magát nálunk, de azért van egy pont, ami után azt mondjuk, hogy na ezt azért már nem tűrjük meg!
Az hogy a lányom ilyen 30 évesen és felrójátok nekünk, az nonszensz. Max 20 éves koráig, onnantól kezdve, pedig mindenki azt csinálja amit akar. Egyébként hogy kitérjek a családi életünkre, mi jól megvagyunk, és meg is voltunk. Ő boldog volt velünk (sok fényképen önfeledten mosolyogva látható), semmi gond nem volt, nem paracsolgattam neki, illetve senkinek sem. Mostani fényképeken egy megtört lányt látok csak. Nem tudom, miért írjátok, hogy mi közöm van hozzá?! Vajon mi? Mert a lányom, és engem érdekel mi lesz vele. Biztosan még nincs felnőtt gyereketek, így ezt az érzést biztosan nem érzitek át! Van egy másik lányunk is csak pár évvel fiatalabb nála, és vele semmi ilyen "gondunk" sincs, se a párjával. (és most nem hasonlítgatok senkit senkihez!)
Nem vagyunk egy házisárkányok, ezért sem tudjuk a pasas tudtára adni, hogy ez azért már távolról sem oké, amit csinál, ezért írtam ki a kérdést, hátha tudtok valami praktikát, ötletet, tanácsot adni, nem pedig a végtelenségig kötözködni, és sz@rozni (már bocs a kifejezésért!)
Úgyhogy innentől megkérem azokat, akik csak kötözködnek, hogy legyenek kedvesek más fórumozót "boldogítani" a továbbiakban!
válasza:Milyen anya az aki ennyire csak magával foglalkozik?
Ebből a mondatodból meg az látszik, hogy nem olvastad végig az összes hozzászólást, mert akkor nem írnál ilyet...
válasza:Nézd, valami oka csak van, hogy ilyen ritkán mennek hozzátok, és valószínűleg bennetek lehet a hiba. Feltételezem, ha a lányotokkal bármi történne, és hozzátok fordulna, nem zavarnátok el, befogadnátok, igaz? Akkor pedig ha olyan rossz lenne neki a párjával - akit ti valamiért nagyon nem fogadtok el, mindegy, hogy itt mit írsz, ez az internet, itt írhatsz bármit -, már rég hazaköltözött volna. Tény, nincs felnőtt gyerekem, de felnőtt gyereke vagyok a szüleimnek és ismerem a másik oldalt. Tudom, hogy ha egyszer elköltözöm, és bármi történne, jöhetnék ide, DE tudom azt is, hogy a páromat ide nem vagy csak nagyon ritkán hozom majd, amint a sors megadja nekünk az újabb esélyt, már békében, mindegy, mikor. Mert tudom, hogy ők akkor se fogadnák el, ha az ország első, legjobban megbecsült embere lenne, mert nem Őt képzelték el mellém, de a szülő nem élheti a gyereke életét, nem hozhat helyette döntéseket.
Gondold át az életeteket, nem biztos, hogy nem bennetek van a hiba.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!