Nem engedem anyósomékhoz a gyerekeket, férjem meg erre semmit nem mond?
5 és 7 éves lányokról van szó.
Anyósomék a szüleimhez képest nagyon keveset foglalkoztak velük mindig is, néha elvitték őket magukhoz péntek délután, vagy szombaton, 3 havonta egyszer ott aludtak. De akkor is mindig sírás volt valamin. Olyanokon, hogy nem engedték őket reggel tv-t nézni, nem kaphattak kakaót, mert hogy a gyerek felpörög a cukortól (pedig reggel nekik ezzel indul a nap, mese + kakaózás az ágyban). Vagy elmentek velük boltba, és az volt megbeszélve, hogy választhatnak maguknak 1-1 valamit. Mikor választottak, elkezdtek velük veszekedni, hogy nem, azt nem veszik meg, mert az nem igazi csoki, vagy hogy az nem is finom stb (pl. Dörmi, Bueno stb). Vagy elmentek velük Ikeázni, nyitásra mentek, délben már éhesek voltak a gyerekek. Mi is szoktunk velük menni, ha muszáj, bár az ilyesmit jobban szeretjük gyerekek nélkül intézni és hétköznap, nem pedig a hétvégi tömegben. De szeretik az ikeás food court-ös kaját, húsgolyót itthonra is szoktunk venni mindig. Mondták, hogy éhesek és enni szeretnének, anyósom válasza az volt, hogy majd otthon ehetnek. Otthon meg olyan étel volt, amit nem szeretnek... Vagy nyáron is kivonultak velük a tanyájukra a hőségben, összvissz egy üveg szódavízzel és aztán csodálkoztak, hogy a gyerekek 1 óra után már hisztiztek és unták magukat a 35 fokban.
Aztán az utolsó, ami ahhoz vezetett, hogy akkor oda nem megyünk, az volt, hogy apósom felpofozta a kisebbiket. Mert karácsonykor elkezdte rendezgetni náluk a fán a díszeket, és ő rászólt, hogy ne csinálja.
Mondtam az anyósomnak, hogy jöhet hozzánk, ha szeretne, de az apósomat nem látjuk szívesen. Erre még ő háborodott fel, hogy nem fogja úgy látogatni az unokáit, hogy én közben felügyelem...
Férjem kétszer beszélt velük, elmondta, hogy ez miért van, de azóta nem nagyon foglalkozik a dologgal. Mert hogy mit csináljon, a szülei már nem fognak változni. Csak közben anyósom meg minden rokonnak úgy adja elő, hogy ez az egész ok nélkül van és hogy a lányok is szenvednek nélküle. Mondtam a férjemnek, hogy állítsa le a szüleit, erre a válasz, hogy hát ő már beszélt velük. Ja, januárban.
Szerintetek ez nem az ő dolga lenne? Mert én is felhívnám az anyját, de akkor aztán tuti többet ki nem ejti a száján a nevemet mások előtt... Ekkora balhét meg nem akarok.
Sajnálom, hogy ez így alakult, mert nekem a mai napig nagyon jó kapcsolatom van a nagyszüleimmel, rendszeresen megyünk hozzájuk, vagy ők jönnek és örömmel gondolok vissz azokra a gyerekkori napjaimra, mikor ott voltam péntektől vasárnapig, vagy nyaranta 1-2 hétig is ott aludtam náluk. Az én szüleim szerencsére nem így állnak a gyerekekhez, de akkor sem hiszem, hogy az az ideális kapcsolat, mikor el kell tiltani a gyerekeket a nagyszülőktől.
Azért játsszunk el a gondolattal: Ha egy nagyi tette volna fel a kérdést, hogy a gyerek nem eszi meg a házi pizzát (háromszor olyan vastag tésztával), és enni szeretne az Ikeában, de én inkább otthon főznék neki valamit, akkor a nagyi itt már darabokra lett volna szedve, és elhordva mindenféle szívtelen vén k...vának, akivel meg kell szakítani minden kapcsolatot.
Jó a gyk-s kettős mérce:DDDDDDDDDDD
Szombat este pedig még szórakoztatóbb, összehordja a szemetet a szél. Ha röhögni akarok, csak ide jövök.
Nem tudom, nálunk ez úgy volt, hogy amikor (nekem nincs gyerekem, de) férjem gyerekei mentek a nagyszülőkhöz, előtte a nagymama felhívott, és egyeztetett velem, hogy mit szeretnek, mik a kedvenc ételeik, mert akkor úgy vásárol be alapanyagot, vagy amivel tud, előre készül. (Még mielőtt: azért engem, mert kicsi koruktól neveljük őket együtt, özvegy volt a férjem).
Én szüleimnél is voltak nyaralni, anyu is azzal kezdte, hogy mik a kedvenc ételeik, mert azt fogja főzni.
Szerintem ez normáliséknál így működik.
Valószínűleg akinek a kölykei (vagy akár ő maga gyerekkorában) nem kapta meg ennek a figyelemnek a század részét sem, az fröcsög most itt a kérdezőre.
Én is írtam már, hogy ha én kérnék segítséget, akkor nagy nehezen lenyelném a békát, hogy hát ők ilyenek. Nem mondom, hogy egyet értenék, mert normális esetben a nagyszülőnek nem esne nehezére vékonyabbra nyújtani a pizza tésztát, vagy a lányok feléről elhagyni a gombát…
Ha azonban ők akarnak unokazni, vagy az van amit a szülők mondanak, vagy így jártak. Nekem a gyerekek és a saját kenyelmem az első, kéne a fenének ez az ideg…
"156-ös, hiába írod neki."
Tudom. Nem is neki írom, hanem azokra, akikre még lehet hatni. :)
Elég jó gyerekkorom volt, én is el voltam kényeztetve, tehát ez a teóriád dugába dőlt.
De ha rólam vélekedne így a menyem és megtudnám, mert előbb utóbb úgyis kiderül minden, megmondanám neki, hogy ezentúl gondoskodjon arról hogy ha valami lenne, nem vigyáznék a gyerekeire, gondoskodjon más segítségről. A két kölyköt sem akarnám látni ezentúl.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!