Mi (volt) az a családodra jellemző dolog, amire gyermekkorban azt hitted, hogy normális, aztán később kiderült, hogy nem az, hogy máshol nem úgy van?

Fura azt mondani nekik, hogy szeretlek, gyerekkoromban soha nem mondtuk. Fura, hogy sokakat autóval, lakással, megtakarítással segítenek a szüleik, az enyémek 30 milliós autóval járnak, de már az is csoda, ha egy táskát kapok tőlük. Semmit nem segítenek, pedig megtehetnék.

Fura az is, hogy anyuka csomagol kaját vagy főz akár a felnőtt gyerekeinek is. Az enyém nagyrészt külföldön dolgozott, magunkra főztünk tesómmal. Szóval nekem alapvetően az önzetlen törődés minden formája fura.

A piszkot.

Mármint, alapvetően nem volt azért mocsok, de pl. a wc-kefe jóformán sosem volt kicserélve, ez valamiért nagyon megmaradt bennem, hogy ott volt rajta a sz*r, kilögybölődve mellé a sz*ros víz, és ez így rendben volt. Tudatában volt, hogy gusztustalan, de valahogy mégse fogtam fel, hogy ez nem oké. Vagy pl. sosem láttam anyámat wc-takarítani.

A szobánk fala penészedett, de sosem fújtuk le semmivel, abban aludtunk. Nem is tudtam, hogy ez egészségtelen. A mi gyerekszobánkba kb. 4-5 éves korunkban került be a szőnyeg a padlóra, és szerintem a mai napig az van ott (nem tartom a kapcsolatot a családdal, nem tudom), foltosan, piszkosan, sosem volt takarítva.

De mondom, alapból nem volt putri vagy mocsok, ha valaki bejött, nem látott az nappaliban semmit, és közben mégis.

Ez akkor tűnt fel, mikor összejöttem a férjemmel, akinek nagyon tisztaságszerető anyja van. Komolyan, addig el se tudtam képzelni, hogy valahol hetente fertőtlenítik, takarítják a wc-t.

Az tény, hogy kisgyerekként relatív természetesnek sőt mi több viccesnek ítéltem meg apám alkoholizmusát. Eleinte jókedvűnek tűnt, meg úgy ez volt a természetes állapota, hogy részeg volt.

Az is tök természetes volt, hogy gyerekként elvitt minket a kocsmába is. Igaz akkoriban a kocsma meg a bolt egy dolog volt, alapvetően kocsma volt és volt egy sarok a termékeknek.

Még az is megmaradt, hogy apám beugrott az egyik kocsmába, közben építkezési gépek voltak egy telepen mellette, mondta menjünk nézzük meg. Erre jön egy férfi, első kérdése az volt, hogy "mi van fiúk, anyu a kocsmában van?"

Ez már gyerekként is annyira megmaradt és annyira körülírja az akkori alkoholista férfiközpontú társadalmat, hogy apám a kocsmában vedel, miközben egy vadidegen azzal jön, hogy "anyu biztos vedel" mert hát a férfi nem alkoholista.

Ami még nálam megszokott volt a szegénységből eredő őrületes spórolás. Ami sajnos rohadt sokáig meghatározta az életemet is.

Bútoraink soha nem voltak újak, tikikusan az volt, hogy ha valaki ismerős lomtalanított akkor lett "új" bútorunk. Meg úgy mindennen is spórolni kellett. Mindennek értéke volt. Az egymás után fürdést már említettem.

De például volt olyan, hogy apám egy kevésbé részeg pillanatában arról kezdett előadást tartani, hogy TÚL SOK BUDIPAPÍRT használunk el. És hogy pazaroljuk.

A kiselőadását azzal folytatta, hogy egy lappal többször is ki lehet törölni, meg félbe kell hajtani. Rohadt gáz volt.

És sajnos én is sokáig spórolós voltam, mindent megvontam magamtól.

Felnőttként jöttem rá, hogy úgymond a pénz nem minden, hiába halmozom, ha semmire nem költök és nem csak azt kell nézni min spóroljak, hanem azt, hoygan kereshetnék többet.

Az egymás utáni fürdés, sok törölközőnk volt, de soha nem volt saját, mindenki használta száradás után a másikét. Viszont naponta fürödtünk, a bojler kapacitására volt fogva, pedig a zuhanyzás talán segített volna ezen.

Több kárt csinálok, mint hasznot, én ezt mindig elhittem.

25 évesen mondták nekem először, hogy szeretnek.

Azt hittem ezek így működnek más családnál is.

Azt hittem csak a barátok adnak egymásnak puszi vagy ölelést, a családtagok csak szülinapkor. 15 éves voltam mikor láttam hogy a barátnőmet megöleli és megpuszilja az anyukája amikor hazaér.

Nem tudtam hogy lehet érzelmekről vagy intim dolgokról beszélni otthon. A szociális érzékem nagyjából nulla volt huszonéves koromig, rettegtem attól hogy valaki hozzámér, vagy a közelemben van sokáig.

Tizenéves koromig azt hittem a heti egy-kétszeri fürdés a normális.

Szintén azt hittem sokáig hogy az én hibám hogy pénzt kell rám költeni, és csak a gazdagoknak van minden napra tiszta valtoruhája.