Mi (volt) az a családodra jellemző dolog, amire gyermekkorban azt hitted, hogy normális, aztán később kiderült, hogy nem az, hogy máshol nem úgy van?

Mondjuk én a legtöbb dologról láttam, hogy rohadtul nem normális, csak hát mit tudtam tenni ellene.

Láttam, hogy mások apja nem fetreng otthon részegen az év 365 napján. Láttam, hogy mások nem veszekednek folyamatosan üvöltözve. Láttam, hogy mások nem gyomorgörccsel, stresszelve mennek haza.

Láttam, hogy mások dolgoznak, mások karbantartják a lakásukat, meg alapvetően nem házi rabszolgaként tekintenek a gyerekre.

#10 Na mondjuk a fogmosás dettó.

Sajnos ebben én sem voltam alapos, és rá is ment a fogaim egészsége. Mai napig nem figyelek rájuk oda kellően, de már legalább nem igénytelenek, nem lepedékes, nem fogköves, nem lyukas, járok rendszeresen fogorvoshoz.

De szerintem a szüleim soha nem mostak fogat. Anyám még csak-csak. De apámnak konkrétan fogkeféje sem volt. Ki is rohadt az összes foguk 40-50-es éveikre. Persze jöttek a genetikával, hogy nekik ilyen. Véletlenül sem a rohadt egészségtelen életmód és a fogak nem ápolása volt a probléma.

Hogy soha, senkinek nem mondod, hogy szereted, még azt sem, hogy kedveled. Hogy nem ölelsz meg senkit, hogy nem mondod, vigyázz magadra.

Fura módon mégis tudtam, hogy a szüleim szeretnek, hogy mindig számíthatok rájuk.

És sajnos az igénytelenségről meg szagokról is tudnék beszélni.

Régen még a vízen is spórolás volt, egy kád vízben fürdött sorban a család, gyerekek-anya-apa. Alapból az volt a fáma, hogy nem egészséges naponta fürdeni, hajat mosni sem egészséges naponta, elég hetente.

Vagy tudtam, hogy a vasárnap este a fürdés napja.

Egész gyerekkoromban voltak visszajelzések, szakközépben meg is kaptam, hogy "büdöske". Dezodort sem használtam sokáig, aztán sokszor már magam éreztem, hogy büdös vagyok.

Nem azt mondom, mostanában is tudok igénytelen lenni, főleg öltözködésre, ezeréves kopott ruhát is felveszek, de már a minden nap tiszta ruha az alap.

Vagy ma már nem tudom elképzelni a napom zuhanyzás nélkül, azzal kezdek, sokszor azzal is végzek.

Komolyan nem is értem anyámék mi a tökömet spóroltak a vízen, amikor az egész rezsiben az az egyik legelhanyagolhatóbb tétel. Persze a napi 2 doboz cigi, pia mindig ott volt.

Gyerekként szokványos dolognak gondoltam, hogy apám kocsmába jár napi rendszerességgel. Gyakran elvitt engem is a kocsmába és kaptam kólát. Nagyon boldog voltam! Kint ittam a kólát, mert nagyon menőnek éreztem magam!

Azt sem gondoltam bajnak, hogy állandóan köhögött. Mivel, 16 éves kora óta láncdohányos volt!

Aztán, tinédzserként, mikor meghalt a mama - az anyja - aki szintén velünk lakott, megértettem, mekkora baj ez, hogy iszik! Főleg, hogy mostmár az anyja sem tudta korlátozni az írásban!

Minden nap részegen jött haza! A nővérem elment dolgozni, mikor mama meghalt. Megbeszélték, ki mit fizet. A másik nagymamám meg odaköltözött hozzánk.

A számlák rá eső részét a második hónaptól sosem fizette be... A fizetését mindig elitta... A nővéremet traktálta állandóan, hogy adjon neki pénzt... Szép lassan ment lefele a lejtőn... Míg végül közmunkás lett az önkormányzatnál.

Így szép lassan megértettem, mekkora probléma, ha valaki napi rendszerességgel iszik! Gyerekként menőnek gondoltam, hogy cigizik és azt, hogy ital szaga van! Olyan férfiasnak tűnt!

Meg azt is felfogtam, mekkora baj, ha napi 4 doboz cigit elszív, mennyire tönkreteszi az egészségét!

Nem egészen 60 évesen halt meg tüdőrákban.

(1)Teljes érzelemmentesség, még mindig fura, ha valaki meg akar puszilni, vagy hozzám ér csak úgy.

(2)Elhittem, hogy nekünk mindig rossz, mindig mi húzzuk a rövidebbet, nekünk, soha nincs pénzünk, mi rendes emberek vagyunk, csak nagyon szerencsétlenek, másnak mindig jobb, pedig csak tenni kellett volna érte.

(3)Nem annyira szigorú a világ, mint ahogy azt a szüleim állították.