Mit szólnál ha a lányod bejelentené hogy kisbabát vár?

eléggé szégyelném magam,ha így esnék teherbe,hogy semmim sincsen..megőrülnék ha anyámra szorulnék.

Mi a párommal 8 év után vállaltunk gyereket,én 22,ő 26 éves volt akkor,de már külön éltünk,dolgoztunk mindketten,de még így is rizikós!még néha így is jól jön az anyagi segítség!szóval ez nem olyan egyszerű hogy se munka,semmid nincs!!!

-a párodra ne számíts hosszútávon,mert nem elég hogy csak 3 hónapja vagytok együtt,még szülővé is kell válnotok,együtt kéne maradni ugyebár,ami nem kis "melót"igényel,ahogy a gyerek sem!

nagyon el kell gondolkozni..bár akkor kellett volna mikor szexeltetek..

Az az anya NEM ANYA, aki közli, hogy agyoncsapja, meg elrángatja abra a gyerekét. Normálisak vagytok????

Elég lelkileg, pláne ha várja, és akkor évek múlva meg nem lesz unoka...

Az agyam elszáll mikor valaki ennyi, és így elsőre... Úgy kezelitek a gyerekeiteket, mintha a tulajdonotok lenne. És minden tettüket csak Ti határozhatnátok meg.

Arra viszont nem gondoltok, hogy talán ott kéne velük lenni, mikor felnőnek, beszélgetni, szeretni őket, nem csak a pénzt hajkurászni, akár azt a kicsit, akár a sokadik milliót...

Kérdező: Nálunk is 3hónap után kopogtatott a gólya. Az anyósomék örültek a kicsinek, nekik 8hetes voltam, mikor elmondtuk. Megbeszéltük, mit és hogyan szeretnénk.

Hol és hogyan fogunk élni. Az anyám pont az a kategória, mint itt pár megnyilvánuló, neki 13hetesen mondtuk el... Az utcán találtam magam, persze előtte mattra itta magát. A kis családnak volt hová menni nem volt, csak ezért az ember nem ezt várja a saját anyjától...

Mindenesetre minősíthetetlen a viselkedése, és néha nagyon szégyenlem, hogy az anyám.

Hogy mennyire akarom, hogy az életem része legyen: a második unokájáról nem is tud...

Végig dolgoztam a terhességet, felújítottunk egy házat, folyamatban az iskola. Szépen élünk. Persze, korunkból adódóan, néha tudnám egy kanál vízbe fojtani a párom.

De szépen élünk, lehet nem nagylábon, mégis.

És 23leszek, mikor a második kicsi megszületik, a párom is. Egyikünk jövője sem ment tönkre. Annyi, hogy nehezebb. Többet kell dolgozni mindenért, legyen az a suli, legyen az szabadidő... Szervezés és akarat kérdése.

Szerintem, beszéljetek előbb a párod szüleivel, ők mit és hogyan tudnak/akarnak segíteni. Lehet nem hozzájuk költöztök, de segítenek lakást szerezni, persze lehet ők is ajtót mutatnak. Ha van biztos hátteretek, legyen az jó vagy rossz, akkor nagy levegő, és jöhetnek a szüleid.

[link] legrosszabb esetben is egy szervezet. De sok más is van, ha együtt maradna a kiscsalád, anya-baba-apuka, ha úgy gondoljátok nem nektek való a szülőség: [link]

Annyi út van, nem csak az abortusz.

Sok sikert

Ilyen helyzetben voltam 19 évesen, hiába a védekezés, mégis terhes lettem. Anyukám volt az első akinek elmondtam, ő azt mondta támogatni fog akárhogy döntök is. Mivel a faszi azonnal lelécelt mikor megtudta, így nem kérdés, hogy hogyan döntöttem. Anyukám végig mellettem volt, a kórházba hozott nekem teát amit ő főzött. Nélküle ki sem bírtam volna. Azóta már eltelt jó pár év, van egy csodás kislányom és egy szerető párom.

Ha egyszer a lányom azzal jönne haza, hogy terhes, ugyanígy viselkednék mint akkor az anyukám.

Nem hibáztam semmibe!!!!

Ezt a helyedben átgondolnám,de gyorsan...........

Én 19 vagyok és lesülne a bőr a képemről, tuti,h abortsuzra emnnék, pedig ellenzem,de gondold végig magaddal is kicseszel, a pároddal és a BABÁVAL IS! ő aztán tényleg nem tehet semmiről, egyébként végig gondoltad,h miylen életed is lehet majd mellette?

H ő tart, avyg is a szülei úgy mond a rabszolgájává válhatsz egy idő után,mivel éretlenek vagytok, ez 99% mivel érett emberek gondoskodank a védelemről, nagyon sokan vannak akik 12-19 éves korig szülnek, nem tudom,h más korosztályombeli ,h áll ezzel,de én szégyelem ezt az egészet.

Ne tedd tönkre a körülötted élők életet, legalábbis a babáét nem, én ha a helyedben lennék abortuszra mennék, mivel még nincs semmim ami a babának kell...

A babának egy felelösség teljes ,önálló felnöttre van szüksége, te az vagy?

Szerintem nem.

A felnőttség ott kezdődik, hogy képes vagy felelősséget vállalni a tetteidért, ergo szépen odaállsz anyukád elé és elmondod neki. Te írtad, hogy minden anya örül az unokának, akkor mi a baj?! Nem vagy annyira vagány, amilyennek mutatni próbálod magad :S

Még a pároddal sem ismeritek egymást igazán, hogy akarnál adott esetben náluk lakni? 3 hónap még hangyapiszoknyi idő.

23:07 -es vagyok.

00:18 -as válaszoló anyukának.: Kérdésem mondhatni költőinek is mert Én arra voltam kiváncsi,hogy miért egyből az abortusz jut ilyenkor az ,,anyák" fejébe.

A ma 07:50 -es kismamának Gratulálok a csöppséghez! De nem csak vele hanem a 10:06-os válaszolóval is teljesen egyet értek!

Hogy a többi válaszoló (illetve kiemelnék egy válaszolót 08:36-os) miért nem akad ki az abortusz hallatán?Vagyis az Ő szemszögükből Mi miért akadunk ki ezen?

* - Pl Én ezért.: 17éves voltam összejött a baba.Nem tervezett volt.Szülők persze dettó elvakult minek fel kell nevelni,1 évig nekem kellene a gyámnak lennem szövegektől kezdve minden volt.Persze legnagyobb érv szinte mindenkinél és az iskola? Addig lettek az idegeim tépve megalázva (miután iskolámban is kiderült hála jó embereknek ,,barátnők") folyamatosan míg abortusz lett.

Kórház.:Megalázások tömkelege,5 abortuszos volt a szobában és miért ne érzelmi kegyetlenségképp direktbe beraktak egy olyan kismamát aki viszont megtehette anyagilag is hogy küzdjön a kicsiért (majdnem elvetélt a picivel önhibán kívül) . Csúcspontként a műtő elött váratnak ,hogy csesszen az ideg ,kinyitják az ajtót,hogy te jössz és egész ,,véletlen" az előző ab-os még ott fekszik félaltatásban csurom véresen!

ÜGYE MENNYIRE BAROMI KÖNNYŰ EGYBŐL EMELETT ÉRVELNI?

Nemkívánom senkinek se de ha átesne rajta más szemszögből nézne és nem egyből jajj persze hát könnyű megoldás kicsilány abortusz azt kész.Minden mehet tovább azt kész!

Még annyit hogy hónapokig rémálmok (sőt van még mai napig)étvágytalanság,élettől való undor és még sorolhatnám hogy mi gyötört-gyötör...

Nem utolsó sorban reménykedek hogy lehessen még gyermekem.

Akkor az is volt indok,hogy nem leszünk párommal tartósan együtt,és milyen érdekes mai napig együtt élünk.Nah innentől kezdve szarok mások véleményére ha az életemről van szó.

19/N

19.48 Teljesen igazad van :)

De tuti lesz pár bunkó aki még így is neked esik. Sajnálom ami veled történt.