Párom testvére nem ismeri a privát szférát?

Zavaró volna nekem is ez a dolog.

Párom családja töltött nálunk 1 hetet még a covid előtt és pár nap után már kezdett kicsit kellemetlen lenni a dolog.Kedvelem őket de jóból is megárt a sok.

Ha nem akarsz szólni akkor tedd arrébb azt a kiülős részt és akkor nem hallod őket reggel.

Értem én hogy ő háza meg minden mármint a leendő sógorodé de én tuti nem ülnék oda az ablak alá hanem csinálnék egy külön részt magunknak.Párodnak megemlítheted de lehet őt nem is zavarja és így nem is fogja érdekelni.

Ha nem akarsz konfliktust senkivel se akkor csináld úgy ahogy írtam és lehet kapcsolnak vagy lesz*rják.

Fu de hisztis es elkenyeztetett vagy, remelem sose lesz ilyen sogornom. Nem halsz bele ha nem maszkalhatsz bugyiban. En az aposom elott rovidnadragot se vehettem fel es meg elek.

Mondjuk nem is hiszem hogy az egesz vilagnak enhozzam kene igazodni.

Ez kb olyan mintha valamelyikőjük bemenne hozzátok wc-re, mert náluk épp a másik használja. Gondolom tudják milyen a ház belülről, és hogy épp a hálószoba mellett van az a kiülős rész.

Attól még, hogy papíron nem a tiéd a ház, attól még van jogod megemlíteni nekik, hogy ne az ablakotok alatt kezdjék a reggelt. Hagyjuk már ezt a szemétláda felfogást, hogy "nem a te házad, nem szólalhatsz meg." A párod nem szobanövénynek költöztetett oda, hanem hogy végre együtt éljetek. Persze vannak dolgok, amikbe így nem tudsz beleszólni meg egyebek, de azok jóval nagyobb dolgok, mint ez a jelenlegi helyzet. Nyugodtan megemlítheted, hogy zavar az ő hangjukra felkelni. Ha épp szabadnapom lenne, amikor szeretnék kicsit tovább aludni, én sem örülnék, ha valaki más így ébresztene. Ha esetleg nem értenék ezzel a problémát, akkor próbálkozhatsz olyannal is (balhé nélkül), hogy takarítás közben elpakolod az asztalt és a székeket, és egy darabig nem pakolsz vissza. De mindenképp azzal kezd, hogy szólsz a párodnak, hogy az a kis rész (ahogy a posztban is írtad) magatoknak, kettőtöknek lett csinálva, nem mindenkinek. Ha lenne egy semleges pont a kertben és ott lenne ez a rész, még csak-csak, de mivel odajárnak ki amikor kedvük van, az igenis zavaró tud lenni.

Az első nagy szerelmem rávett, hogy építsünk hozzá a szülei házához. Nagyon nem akartam, de más lehetőségünk nem nagyon volt. Kb. másfél évig laktam ott, de amikor eljöttem, megfogadtam, hogy soha többé az életben nem hogy egy telken, még egy utcában sem akarok lakni sem a saját, sem a párom szüleivel.

Hiába van jóindulat, hiába akarnak kedvesek lenni, sosem fogják észrevenni, ha zavarnak, mert számukra nem zavaró az ilyesmi és ebből kifolyólag nem értik, hogy másnak miért az.

Én szívből utáltam, amikor reggel arra ébredtem, hogy az anyós/após jön fel a lépcsőn vagy amikor nem voltunk otthon, állandóan bejártak a lakásba ablakot nyitogatni szellőztetés címszóval, hiába mondtuk, hogy nem kell. A teraszra egyszer sem tudtam úgy kiülni, hogy valamelyikük ne termett volna azonnal ott, hogy csicseregjen. Ilyen helyzetben egyszerűen nincs saját élettér.

Szép és jó dolog, hogy megengedik, hogy oda költözz, de itt csak te alkalmazkodsz, ők nem fognak a saját tulajdonukban, ezt vagy lenyeled vagy költözöl. Hosszútávon mindenképpen az utóbbit javaslom.