Hogy fogadjuk el a nővérem barátját, ha nagyon furcsa?
Nekem már akkor furcsa volt, mikor ismerkedtek, találkozgattak. Nagyon nyomulósnak, levakarhatatlannak tűnt, bárhová ment a nővérem és mondta neki, ő "véletlenül" pont ott bukkant fel. Kedves volt mindig, de valahogy azt éreztem, hogy ez a kedvesség nem őszinte.
Bemutatta a családnak és ez az érzés bennem fokozódott, miután megismertem személyesen is. De nem akartam se neki, se a szüleinknek mondani, mert semmi kézzel foghatót nem tudtam volna mondani, csak hogy ezt érzem. Egyedül a páromnak mondtam, az elején azt mondta, hogy unatkozom csak, majd mikor ő is találkozott vele, mondta, hogy olyan nyugtalannak érezte magát a környezetében, mintha a srác tele rakta volna a szobát negatív energiával. Pedig végig mosolygott, kedves volt, szóval nem értettük.
Anyukánk kérdezett tegnap erről, hogy mi mennyire ismerjük a fiút, mi a véleményünk. Nem akartam ebbe így belemenni, de mondtam, hogy nem szimpatikus, van benne valami, ami taszít. Mondta, hogy ők is ugyanezt érezték apával, mintha lenne a kedves, mosolygós jófiú külső mögött valami sötét is és hogy nem tudja megmagyarázni, mitől, de végig amíg a fiú náluk volt, volt benne valami szorongás.
Nem ő az első barátja a nővéremnek, az én páromat is azonnal elfogadták, szóval ez nem ilyen "szülői féltés", mert nagyon nyitott család vagyunk.
4-szer találkoztunk vele, nem lett megggyőzőbb a helyzet.
Tudom, hogy a testvérem boldogsága a fontos, de még sosem volt olyan a családban, vagy baráti társaságban, akit ne szerettünk volna, ne éreztük volna jól magunkat a társaságában.
Van az a Netflixes sorozat, hogy: You
Egybol ez a srac jutott rola eszembe...brrr!
Barátnőm pasija ilyen volt, egyébként (és ha nem tudnám, hogy korombeli, akár még ő is lehetne).
Követte, felbukkant, mindenhol ott volt, bsszus, egy barátnős pizzázásra nem tudtunk elmenni nélküle.
Aztán egyre kevesebbszer tudtunk nyugodtan beszélni, mert állandóan a lány mellett volt.
Közben kiderült, hogy verni azt épp nem, mert nyoma marad, de szexuálisan kényszeríti dolgokra, meg lelkileg taccsra vágta.
És az a legszörnyűbb, hogy hiába próbáltunk segíteni, amíg Ő nem döntött úgy, hogy szakít, addig nézhettük, hogy tönkreteszi a pasas.
Én is kimegyek anyámmal amikor ő kimegy ragyujtani. Pedig én nem cigizek csak megyek vele és közben beszélgetünk. Így kell megtudnom hogy ezért pszichopata vagyok?
Amúgy amikor elkezdtem olvasni a kérdést azt hittem hogy mindjárt jön az a rész ahol leirod azt amitől indokolt az ellenszenvetek de még mindig nem kaptuk meg. Csak ilyen piszlicsáré dolgokat amik csak neked furcsák de nem egyértelműen problémák.
Kicsit olyan ez a kérdés mint a múltkori sogornos akivel az volt a probléma hogy a saját penzukbol új bútorokat vett.
Az a baj akármit mondasz a tesódnak nem fogja elhinni mert még előtte van a rózsaszín köd
Ezt a saját kàràn fogja megtapasztalni előbb utóbb de reméljük gyerek nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!