Hogy fogadjuk el a nővérem barátját, ha nagyon furcsa?
Nekem már akkor furcsa volt, mikor ismerkedtek, találkozgattak. Nagyon nyomulósnak, levakarhatatlannak tűnt, bárhová ment a nővérem és mondta neki, ő "véletlenül" pont ott bukkant fel. Kedves volt mindig, de valahogy azt éreztem, hogy ez a kedvesség nem őszinte.
Bemutatta a családnak és ez az érzés bennem fokozódott, miután megismertem személyesen is. De nem akartam se neki, se a szüleinknek mondani, mert semmi kézzel foghatót nem tudtam volna mondani, csak hogy ezt érzem. Egyedül a páromnak mondtam, az elején azt mondta, hogy unatkozom csak, majd mikor ő is találkozott vele, mondta, hogy olyan nyugtalannak érezte magát a környezetében, mintha a srác tele rakta volna a szobát negatív energiával. Pedig végig mosolygott, kedves volt, szóval nem értettük.
Anyukánk kérdezett tegnap erről, hogy mi mennyire ismerjük a fiút, mi a véleményünk. Nem akartam ebbe így belemenni, de mondtam, hogy nem szimpatikus, van benne valami, ami taszít. Mondta, hogy ők is ugyanezt érezték apával, mintha lenne a kedves, mosolygós jófiú külső mögött valami sötét is és hogy nem tudja megmagyarázni, mitől, de végig amíg a fiú náluk volt, volt benne valami szorongás.
Nem ő az első barátja a nővéremnek, az én páromat is azonnal elfogadták, szóval ez nem ilyen "szülői féltés", mert nagyon nyitott család vagyunk.
4-szer találkoztunk vele, nem lett megggyőzőbb a helyzet.
Tudom, hogy a testvérem boldogsága a fontos, de még sosem volt olyan a családban, vagy baráti társaságban, akit ne szerettünk volna, ne éreztük volna jól magunkat a társaságában.
Úgy látom hogy itt mindenki tapasztalt pszichiáter és emberismerő. Nem a pszichopata a szép, de nem is állíthatjuk hogy ez a férfi pszichopata. Ha mégis az lenne, azt a párja venné észre legelőször. Nem kell senkinek sem bűntudatot éreznie amiatt hogy valakit kirúg. Másfelől pedig, nem tudhatjuk hogy érez e bűntudatot. Őt magát kell erről megkérdezni. Bárki beletud kötni bárkibe. Ti jellemtelenek vagytok. Neki pedig jelleme van. Ennyi történik. A jellem csak annak tűnik fenyegetőnek aki maga jellemtelen. Ez az igazság. Egyetlen ember beszélhet ilyen mélységű dolgokról azzal a férfival kapcsolatban és az a párja. Rajta kívül csak a szülei.
De nem is dolgunk beszélni erről. Ez mind csak a ti jellemtelenségetek megnyilvánulása. Ennek a majának pedig, vagy bárki is tette oda azt a verset. Igaza van. Csak a jellemtelen emberek számára gyanús az akinek jelleme van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!