Ha újrakezdenéd az életed akkor csinálnál gyereket?

““nem tapasztaltam ilyen a közvetlen környezetemben"

Szerinted ezzel hozzád fordulnának? Mert ezt sokan még maguknak sem merik bevallani“”

Már megint ez a kiforgatás. :D

Nem olyan nincs a környezetemben, aki megy az utcán és kiabálja hogy bárcsak meg se szültem volna soha a gyerekeimet. Nyilván ilyenből kevés van. Hanem olyan nincs a környezetemben, aki xar ember. :D

Úgy értem,

majd az összes hasonló korú ismerősöm nagyon jóban van a szüleivel. A felnőtt gyerekek mind jól tanultak, tartják a szülővel a kapcsolatot, nem drogoztak, nem loptak, nem öltek embert. Teljesen normális tinik voltak, és felnőttnek is azok.

Ahogy az én felnőtt gyerekeim is.

Nem tudom, ha valakinek normális gyerekei vannak, az szerintem nem mondja azt, hogy nem vállalná be újra. Én normalis voltam, az enyéim is azok, nem is bánok semmit.

Az a fajta megbánás megint más, mikor anyu apu vállalt egy gyereket, de igazából csak nyomásra, vagy amúgy nem voltak felkészülve rá, vagy épp xar emberek. Azok is nyilván megbánják.

73: "Nem tudom, ha valakinek normális gyerekei vannak, az szerintem nem mondja azt, hogy nem vállalná be újra." - de igen! Képzeld, pont múlt héten mondta el második alkalommal anyám, hogy ha újrakezdené, nem lenne se gyereke, se férje. Inkább karriert csinálna és utazna. Ketten vagyunk testvérek, már felnőttünk, mindig jól tanultunk, sosem volt velünk semmi probléma, otthon mindig kivettük a részünket a házimunkából, még a füvet is mi nyírtuk lány létünkre. Most nagyon jó a kapcsolatunk, azt is tudom, hogy nagyon szeret minket anyánk, mondta is, mégis így érez.

Szóval semmi kiforgatás nincs abban, hogy nem kötik a te orrodra azokat az érzéseket, amiket emberek gyakran saját maguknak is félnek bevallani.

Nekem anyu azt mondta, hogy nem bánta meg hogy szült csak azt, hogy 20 évessen tette. Elöször tanulni akart volna és utazni. Az utazásokat bepótolta.

1 gyerekem van, még kicsi (1 éves), nem terveztük de jött. Én nem szerettem volna megtartani, nagyon féltem, hogy mi lesz, teljesen felforgatja majd az életünket. Végül megtartottam és egyátalán nem bántam meg, az életemet adnám érte.

Jó, és ezeket a dolgokat ki nem bánja meg, aki régi rendszerben nem jól gondolkodott? Anyám is sokat mondta, hogy később ugyan, de megszült volna minket, mert hogy 19 évesen szült. Ezt már én is ezer szülőtől hallottam. De ez nem a szülőségről szól, hanem hogy túl korán vállaltak gyereket, és ezért siratják a fiatalságukat. Nem konkrétan a gyerekvállalást bánják meg, azt újra megtennék.

“ Nem a gyereket bánják meg, hanem a szülőséget. Én értem, amit mondani akarnak, nem mindenkinek jön be a szülőszerep. Csak későn jönnek rá”

És én nem is mondtam, hogy nem létezik ilyen. Sokan hoznak rossz döntést, mert azt hiszik később máshogy fognak érezni. Vagy azt hiszik magukról “jó” emberek, közben már gyerek előtt is idegbetegek voltak, vagy nagyutazók, nagyot álmodók stb.

Ennek ellenere továbbra is azt mondom, az csak kézmosás, hogy “mindennél jobban szeretem a gyerekem, DE BIZTOS hogy nem vállalnám őt, ha újrakezdhetném, soha”.

Aki elbaxta a gyerek miatt az életét, és legszívesebben kitörölné őt, ha visszamehetne, az nem is szereti most sem igazán a gyerekét. Én is volt, amit nem tudtam megvalósítani, es bánom is, de attól még nem mondanék le a gyerekeimről soha. :D

Ők se mondanának le a gyerekeikről. Sőt, szerintem a többségüket hajtja a bűntudat, és mondják, hogy a legjobb szülők lesznek.

Az, hogy neked mi kézmosás... mondom, értelem és érzelem kérdése.