Rendszerető ember vagyok és kezdem unni, hogy a férjem akaratlanul is csak munkát csinál nekem. Idegesít, veszekszünk. Hasonló cipőben járók, ezt hogy kezeltétek? Hogy lehetne békésebben élni és lazítani a rend igényen?

Szeretem a férjem. Mindig is lazábban kezelte a pakolási dolgokat, ő amolyan pulton dolgokat kint hagyós, később még jó lesz, majd később elrakom ha már tuti nem kell típus. Tudtam mindig is.

De amióta itthon vagyok 0-24 (gyerek és előtte Home office miatt), ez annyira a fejemre szállt, hogy nem tudom már kezelni. Tudom, hogy ha el leszek valamivel foglalva, például munka, akkor jobb lesz, de most megőrjít ez a folytonos utána pakolás.

Ti mivel csendesítettétek el magatokban ezt a perfekcionista hajlamot (vagy minek nevezzem..) mert tudom, hogy családdal nem kompatibilis igényeim vannak - például mindig üres pult, mindig üres étkezőasztal, poharak a poharas tálcán, cipők a cipő tálcán, zoknik mindig szépen levéve a szennyesben stb. - ezeken bőven kellene lazítanom, hogy ne menjek a saját agyamra, na meg mások agyára... Ráadásul ha megnőnek a gyerekek, 3 pasival leszek egy házban.

Nektek hogy sikerült?