Rendszerető ember vagyok és kezdem unni, hogy a férjem akaratlanul is csak munkát csinál nekem. Idegesít, veszekszünk. Hasonló cipőben járók, ezt hogy kezeltétek? Hogy lehetne békésebben élni és lazítani a rend igényen?

Huh nem is tudom melyikre válaszoljak először.

Kaptam hideget meleget, de azt le szeretném szögezni, hogy becsmérelni a házasságomat és a férjemet, iszonyú tiszteletlenség. Látatlanban ráadásul. Mindenkinek lehet véleménye, de egy 4 mondatos sztori leírásból ne vonjunk már le személyiségi következtetéseket.

A nagyobbik fiam 4 éves múlt, a kicsi nemrég született. Köztük dolgoztam 2 évet. Épp ezért tudom magamról, hogy a munkával valamelyest normalizálódik majd a helyzet bennem.

A kérdésemben is kiemeltem, hogy ezzel a problémával együtt élek, kezelem, de amióta itthon vagyok, azóta felerősödött bennem a mérgelődés. És kíváncsi lennék mivel lehetne elterelni a figyelmem erről, mert nem akarom hogy a férjemen csattanjon. Mert nem olyan vészes, szerintem a legtöbb háztartásban ilyen lehet a "kupi".

Ha nem vagyunk otthon akkor semmi gondunk nincsen. 1 hét nyaralás, több napos ottlét rokonnál, semmi gond. Kirándulunk, utazunk, élményeket gyűjtünk, semmi gondunk. És igen, tényleg szeretjük egymást :D

De ha mindketten otthon vagyunk, akkor én fejben pörgök a rendetlenségen.

TUDOM, hogy bennem van a hiba. A férjem nem koszos, nem trehány, csak a munka/evés/tevékenység utáni elpakolás nem aznap van nála hanem pl 2 nappal később. Nem veszi észre. De sose lakott egyedül. Így nem hibáztatom. Ha egy ember mellett folyton rendet csinálnak (sose koszos a padló, sose vízköves a csap, mindig főznek, el van pakolva a tiszta ruha és mindig el van intézve a rezsi, stb) akkor hogyan vegye észre, hogy hű ez mennyi munka.

Ettől függetlenül rendes ember, mosogat is meg minden, csak őt sok minden nem zavarja, ami engem igen. Emiatt emeltem ki, hogy bennem van a hiba, mert tisztában vagyok, hogy egy olyan túlzott rend igényem van, ami családban nem állja meg a helyét. 20 évesen albérletben ki lehet élni ezt a részét a háztartásnak, de 30 felett 2 gyerekkel már nem.

Jelenleg nem teszem ezt már szóvá. Korábban sokszor pampogtam emiatt, tüntetőlegesen nem raktam helyére dolgokat, kértem hogy történjen valami. De most inkább magamban forrok és nem tudom melyik a jobb. Nem akarok stresszt, most leginkább bennem van. Ezért érdekelt mit mondtok, hátha elsajátítok én is valami trükköt.

A szennyesen kívüli ruhák figyelmen kívül hagyásával simán el tudom kezdeni az biztos. Módszereket kell kitalálni, ami nem sért senkit sem.

Ja és igen, már én is felfigyeltem erre az OCD-re, de szerintem én OCPD-s vagyok inkább, talán az annyira nem kényszeres. Mert magamat nem érzem kényszeresnek, el tudok indulni otthonról úgy is, ha nem vagyok biztos abban, hogy csukva van-e az ablak vagy nem számolom ki előre a szalvétákat a tartóba, hogy csak 10 legyen kirakva meg ilyenek.