Rendszerető ember vagyok és kezdem unni, hogy a férjem akaratlanul is csak munkát csinál nekem. Idegesít, veszekszünk. Hasonló cipőben járók, ezt hogy kezeltétek? Hogy lehetne békésebben élni és lazítani a rend igényen?

25 éve élek házasságban egy rendetlen palival.

Nagyjából 8-10 év után feladtam a nevelgetését, mert csak ideig-óráig volt viszonylagos látszata, én meg egyre jobban agyvérzés közeli állapotba kerültem egy zoknitól, vagy vajasan a pulton hagyott késtől, fogpasztás mosdótól.

Rájöttem, hogy kevesebb energiámba kerül menet közben felkapni a zoknit, elmosni a kést, vagy kitörölni a mosdót, mint naponta cirkuszolni, annak minden vonzatával együtt.

Viszont ezzel egyidejűleg, de NEM KIMONDVA, több feladatot kapott a ház körül és az életünkben - a kötelező férfimunkákon kívül - mint ahogy azt a házasságunk elején terveztem.

Lassan átpasszoltam neki olyasmiket, amiket azelőtt magamnak tudtam be.

- menj el a boltba ezért vagy azért,

- vidd el, hozd el a gyereket az oviból,/iskolából

- vidd vissza a könyvtári könyveimet,

- menj el anyámhoz és hozd el a...

- vidd el a palántákat Kati barátnőmnek

- menj el a postára, tisztítóba, gyógyszertárba, cipészhez, kulcsmásolóhoz, stb.

Gyakorlatilag tehermentesítettem magam az általam végzett, de általa is elvégezhető jövő-menő, időigényes dolgok nagy része alól, amik időben többet jelentettek, mint egy zokni felkapása a földről.

Így a lelkemben is béke van és ha egyszer lázadna - de nem fog - akkor sajnálkozásomat fejezném ki, hogy el vagyok foglalva az általa teremtett kupi felszámolásával.

Próbáld meg azt, amit én.

Összeírtam, mennyit töltök pakolással, takarítás extrával. És mennyi minden más ÉRTELMES dolgot csinálhatnék ehelyett.

Egyszer mondta valaki nekem tanácsként: a gyerekek és én sem arra fogunk emlékezni, hogy mennyire volt élére hajtva, kivasalva az ágynemű, vagy milyen patikarend volt. Az élményekre annál inkább, vagy éppen egy remek hobbi is sokkal emlékezetesebb, mint hogy éjjel-nappal takarítok MÁSOK UTÁN.

Mellesleg ha holnap jön értem a kaszás, nem takarítani akarok utoljára az életben.

Szegény anyósom is a halálos ágyán már nem volt magánál, és arról beszélt, hogy mit kell berakni a sütőbe, és hogy mit fog még főzni, mert FŐZNI KELL. :(

#36

Te simán csak provokálsz, vagy nem vagy komplett!

Én 68 éves nő vagyok, régi neveléssel és saját magam meggyőződéséből is különválasztva a női és férfi munkákat, példás háztartással.

Mégis ami ki tud borítani, az az, ha a munkámat szarba veszi bárki is.

NŐ vagyok és nem csicska,....ha képes vagy érzékelni a különbséget!

#37

De, ha az idejéből ki telik, akkor nem mindegy? Amúgy meg, ha már ez zavarja, akkor nem is szereti igazán a férjét, később majd másba fog belekötni a kérdező, az ilyen az már régen rossz, hisz ő otthon van, nagyon is ráér!

Amúgy viccen kívül, köztünk otthon elhangzott ez. Férjem se nagyon szeretett itthon csinálni semmit, sokat morgolódtam, egy nap megkaptam egy ilyen vita hevében, hogy dehát én vagyok a nő.

Megmondtam neki, hogy semmi gond, akkor én felmondok, viszem a háztartást kompletten egyedül még a kertet is rendben tartom, nem morgok semmi ilyenért. Cserébe az ő kerestéből élünk. Még azt is hozzátettem, hogy nem kell plusz munkát vállalnia, ha meghúzzuk magunkat, kijövünk a fizujából, de nem lesz tele a hűtő a kedvenc drága sajtokkal, sörökkel stb, nem megyünk hétvégén étterembe, nem telik nyaralásra, de még így is vállalom, övé a döntés.

Ez három éve volt, soha többet nem morgott ha meg kellett fogni a porszívót

#41

Én a férjed helyében elváltam volna! De a te férjed jó nagy papucs ezek szerint! 🤣🤣