Családalapításnál mennyire fontos tényező az anyagi biztonság?
A párommal 17 éves korom óta együtt vagyok, most vagyok 23. 3 éve együtt is élünk. Idősebb nálam, 36 éves.
Ne értsetek félre kérlek, nagyon szeretem a mai napig, de már nem úgy, mint az elején, nincs meg az a tűz, vagy nem tudom... Most egy fél éve megismerkedtem egy sráccal, aki fiatalabb nálam (most érettségizett). Az elején kb. az "ismerősöm ismerőse" szinten voltunk, utána barátok lettünk és egy ideje érzem azt, hogy többet érzek iránta, ő is irántam. Konkrétan ha találkozunk egy buliban, attól boldogabb leszek, mint egy 2 hetes nyaralástól a párommal... Nem csalnám meg ettől függetlenül, mert őt (is) szeretem. De a szakítás megfordult a fejemben.
Beszéltem erről az anyámnak, aki szerint ne tegyem, mert megbánom.
Ő azért is szereti nagyon a páromat, mert mellette megvan a teljes anyagi biztonság. Magasan a magyar átlagszínvonal felett élünk, mindent megad nekem és a családalapításról is beszéltünk már, 2-3 éven belül szeretnénk kisbabát.
Ezzel szemben a másik 18 éves, most fog egyetemre menni. A családja nem áll annyira fényesen anyagilag, így nála nemhogy a saját lakás, de még az albérlet sem nagyon opció, most intézi a kollégiumot... Az anyám ettől is tart, hogy mi lenne később. Beköltözik az én lakásomba és ennyi? Meg hogyha gyereket szeretnék, akkor nagyon nem mindegy, hogy nyugodtan otthon lehetek vele 3-4 évet és nem kell aggódjak a pénz miatt, vagy már 1 évesen bölcsibe adom, mert muszáj dolgoznom... Ráadásul én már vágyom babára, egy egyetemista utolsó gondolata lenne a gyerekvállalás, meg egy friss kapcsolatban ez nagyon elő sem jön sokáig.
Meg hogy higgyem el, nem mindegy, hogy az egész téli szezont tölthetem el valamelyik tengerparton, vagy egész évben spórolunk egy 10 napos nyári utazásra, vagy hogy nem kell főznöm, mert éttermezhetünk napi háromszor is, vagy azt kell figyelnem minden héten, hogy mi akciós, mert csak az fér bele. És hogyha elmúlik a rózsaszín köd, utálni fogom az egészet és visszasírom a régi kapcsolatomat.
Szóval ebben az esetben szerintetek mennyire lenne rossz döntés a váltás?
nagyon fiatal vagy. Nem értem ezt a gyerekmániát, de legyen. Ha gyereket akarsz, válaszd a pénzt, szerelem nélkül
de szerintem is az van, hogy egyik se jó, egy 3. vagy akár 8. választás lenne az ideális
Hűha, összetett kérdés. Először is, a 18 éves sráccal való kapcsolatról (így látatlanban) azt gondolom, hogy semmi jövője, valóban csak egy fellángolás. Mivel a párod jóval idősebb, mint te, (gondolom egy komoly férfi), viszont te korban pont kettejük között vagy: felnőtt életet élsz, foglakoztat a gyermekvállalás, de közben jó volna néha kikapcsolni, bulizni. Ezzel nincs semmi baj, én is így éreztem a húszas éveim elején.
18 éves koromban volt egy barátom, ő elsőéves volt az egyetemen egy másik városban, én pedig végzős gimis. Hétvégente találkoztunk, minden szupernek tűnt. A nővérem (akkori) barátja viszont mondott valamit, amitől frászt kaptam: "helyes gyerek, meg jófej is, de egyet ne feledj: hogy elsős egyetemista." Igaza volt. 1 hónapig tartott a dolog, majd hihetetlenül gusztustalan stílusban szakított velem, olyat mondott, hogy "tudom, hogy hiányoztam neked, amikor nem voltam itthon, de én tök jól elvoltam nélküled." Majd sarkon fordult, és otthagyott egyedül az utcán, késő este. (Teljesen kiborultam a megaláztatástól, éjjel az ügyeleten kötöttem ki, olyan rosszul lettem.) Bár nem ismerem a fiút, akiről írsz, kötve hiszem, hogy pár éven belül el fog jutni arra a szintre, hogy családot szeretne. Természetesen nem azért, mert olyan, mint az exem, egyszerűen csak más életszakaszban van, mint te. El kell még végeznie a sulit, munkát találni, tapasztalatot gyűjteni, függetlenné válni, pénzt félre tenni...és akkor itt a másik téma, a gyerekvállalás és az anyagiak.
Erről úgy gondolom, hiteles választ tudok adni, mert én is babát várok. Nem szeretnék belemenni, hogy mi mennyibe kerül, de egy biztos, elég sokba. A vizsgálatok (főleg, ha magánba jársz), a babakelengye, a szoba kialakítása, a születése utáni (esetleg nem várt) plusz kiadások stb. Ráadásul én elég hamar táppénzre kerültem (olyan helyen dolgozom, ahol a munkavégzés veszélyes lett volna az egészségemre), így a fizetésem egy jó része kiesik. Szóval nem mondom, hogy az anyagiak a legfontosabbak, de úgy gondolom, "a gyerek nem pénzkérdés" egy elég közhelyes állítás.
Én ennyit (a saját tapasztalatomat és véleményemet) tudtam hozzátenni a témához, a párodat, a másik fiút és persze saját magadat te ismered, így a döntés is a tiéd.
A szerelem a legtöbb kapcsolatban egy idő után átalakul szeretetté.A 18 évessel is előfordulhat ez idővel.
Arról nem beszélve hogy még annyira fiatal,hogy nagyon kicsi az esélye annak hogy ez a kapcsolat tartós lesz.
Ha én szeretem a párom (még ha nem is azzal a lángolóval már),biztosan nem dobom el egy fellángolásért.
Az a baj hogy te nem "élted ki" magad és most éled át azt amit a legtöbben 16-20 éves kor között megtapasztalnak.
#3: "
Latod, ez a fajta gondolkodas a legnagyobb baj Magyarorszagon (es nagyon sok elmaradott orszagban)."
Inkább az a legnagyobb baj, hogy egyesek azt hiszik, míg az anyuka kisgyerekkel otthon van, akkor házicselédnek kell lennie és kuss a neve. Ilyen pasiknak nem kell szülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!