Tényleg csak felfújom a dolgot?

7 éves korom óta osztozkodom egy szobán a kistesómmal, az ajtót sosem zárjuk, szüleink (inkább anyukámra jellemző) szabadon be/kijönnek ha akarnak.

Most érkeztem el abba a korba, hogy igénylem egy kicsit az egyedüllétet, de a közös szoba és az, hogy a szüleim bármikor bejöhetnek, kicsit feszélyez.(nem lehet bezárni az ajtót, mert akkor megkérik hogy nyissam ki, ellenkezni meg nem akarok)

A minap beszélgettem édesanyámmal, hogy lassan 18 évesként mennyire nehezen érint hogy nincs privát szférám, de ő csak kinevetett és kamasz-hisztinek tartja ezt az egészet.

Tényleg csak én fújom fel a dolgot, vagy jogosan érzem magam kényelmetlenül?

17/l