Tényleg csak felfújom a dolgot?
7 éves korom óta osztozkodom egy szobán a kistesómmal, az ajtót sosem zárjuk, szüleink (inkább anyukámra jellemző) szabadon be/kijönnek ha akarnak.
Most érkeztem el abba a korba, hogy igénylem egy kicsit az egyedüllétet, de a közös szoba és az, hogy a szüleim bármikor bejöhetnek, kicsit feszélyez.(nem lehet bezárni az ajtót, mert akkor megkérik hogy nyissam ki, ellenkezni meg nem akarok)
A minap beszélgettem édesanyámmal, hogy lassan 18 évesként mennyire nehezen érint hogy nincs privát szférám, de ő csak kinevetett és kamasz-hisztinek tartja ezt az egészet.
Tényleg csak én fújom fel a dolgot, vagy jogosan érzem magam kényelmetlenül?
17/l
"mi ez a mánia néhány szülőnél,hogy nem lehet zárva ajtó a lakásban ? MIÉRT?"
Mert van egy testvére, akivel osztozik a szobán.
Ha bezárja, kizárja a tesót. Kisajátítja.
Nálunk én voltam az a tesó, akit kizártak. Testvérem is ugyanolyan igazságtalannak érezte, hogy osztozkodnia kell, mint a kérdező.
Ő megoldotta, de az én káromra. Nekem a konyhában kellett tanulnom. Volt hogy ott is aludtam, mert 11-kor még bömböltette a magnót. Felhordta az aktuális csajait, engem kilökve.
Nem értette, hogy anyánk ha megfeszül se tud nagyobb lakást fizetni a beteg apánk mellett. Semmi kompromisszumkészség nem volt benne csak a "mérhetetlen kamasz igazságtalanságérzet" 0 EQ mellett.
Az, hogy a konyhában kell tanulni nem tragédia. A többi része gáz. A szüleidnek nem kellett volna ezt megengedni.
Attól még mindenkinek szüksége van privát szférára.
41-es válaszolónak!
Nem szándékozom kizárni a húgomat a szobámból, de nem is emlékszem hogy írtam volna ilyet. Kulcsra amúgy sem tudnám, mivel kulcsom sincs :)
Ami a legjobban zavar az az, hogy nem csukhatjuk be az ajtót annélkül hogy azt hinnék, valami "rosszat" csinálunk éppen. De ha be is csuknánk szerintem akkor is mindenféle jelzés nélkül berontanának.
Előző válaszolóknak, akik a szoba kettéválasztását javasolták:
Roppant kis szobáról beszélünk, egy ajtónk van, ha akarnánk sem tudnánk megoldani. Elszeparált ágyam sincs, mivel egy emeletes ágyon osztozok a tesómmal
42, miközben anyád főz a hátad mögött és mindenki ki be jár, nyitogatja a hűtőt, eszik? :)
Nem volt éppen ideális a környezet a tanuláshoz, elhiheted.
Igen, mindenkinek járna a privát szféra. Én is tudtam volna értékelni.
De ha nincs rá mód, mert kicsi a lakás, nem osztható a szoba, akkor el kell fogadni, hogy nem megoldható. Annál gyökerebb megoldás nem létezik, mint az, hogy a nagyobb gyerek egyszerűen "megoldja" a szoba bezárásával.
A kicsinek is ugyanolyan joga van ott tartózkodni.
44
Persze tök életszerű, hogy egy 4 fős családnál, ahol az egyik gyerek éppen a szobájában dekkol folyamatos átjáróház a konyha.
Nálunk is hasonló volt a szitu. Hozzám 14 éves koromban költöztették be a 3 éves öcsémet. Az ajtókat nem szabadott becsukni. Nem tudtam se tanulni, se pihenni, semmi magánélet.
Amikor elkezdtek romlani a jegyeim, akkor próbáltam beszélni anyuval. Az volt a válasza, hogy nem tud mit csinálni. Nekem abból a szempontból szerencsém volt, hogy a nagymamám közel lakott hozzánk és ott tudtam tanulni. Egy idő után át is költöztem hozzá.
Te is nyitogassál rá, törjél rá anyukádra csak úgy random.
Mondjuk pl bemész te is az ő szobájába (akkor ha mondjuk csak ő van ott), és akkor kimész ilyen kedves, ártatlan mosollyal; hogy "Ja bocsi, csak a tolltartómat kerestem" És akkor megpillanthatja ,hogy ez valóban idegesítő. Remélem, jót írtam. (Nem néztem a többi kommentet,hogy volt-e már ez.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!