Tényleg csak felfújom a dolgot?

Csináld akkor, mikor nincsenek otthon. Tudod, a felnőttkornak az is része, hogy megtanulsz parancsolni magadnak.

Milliárdnyi embernek nincs saját szobája, és normális felnőtt lesz belőle. Te is ki fogod bírni.

21, szerinted aki a saját testvérétől, családjától külön akar lenni, az mit fog csinálni egy koliban, idegenek közt???

Most szüksége van a magánszférára, akkor nem lesz?

20-as

Nem érv az, hogy "régen egy helységben aludtak, jó volt az".

Nem volt jó, nem volt egészséges.

Egy gyereknek/tininek szüksége van privát szférára az egészséges szellemi fejlődéshez.

Nem írod, de írásodból úgy gondolom, hogy elváltak a szüleid. Ettől függetlenül beszélhetnél a témáról apukáddal, hátha jobb belátásra tudná tériteni anyukád.

Egy ismerősömnél két külön nemű gyerek van lakótelepi két szobás lakásban. Amikor a gyerekek közeledtek a kamaszkorhoz kettéválasztották a kisebbik szobát részben egy szekrénnyel, részben térelválasztóval -mindkét félnek jutott egy fél ablak. Nem mondom, hogy táncterem lett, de mindkettőnek lett saját szférája.

Sokan nem ertik, hogy nem a kozos szoba itt a legnagyobb baj.

En bejarkalnek az o szobajukba, kinyitnam az ajtot naluk, ha maskepp nem megy... mert abbol nem ert ha szepen elmondod neki....

#23

Nekem mindig saját szobám volt de a komódom legalsó fiókjába volt a szüleim fehérneműi. 7-10 éves koromig volt hogy kidobáltam a fehérnemüjüket onnan mert zavart hogy folyamat bejöttek kopogás meg minden nélkül. 13-14 évesen méginkább zavart és nem akartam látni a pucér anyámat aki ott keresi a fehérnemüjét mert fürdés elött lusta volt bevinni magával. Meg ha nem akarom hogy bejöjjenek akkor annyit tudtam tenni hogy odaülök az ajtó elé de akkor az ajtóval verdesték a hátama mert nem tudták felfogni hogy ott vagyok és nem éredekel a hülyeségük. Az hogy nem tudtak venni egy kicseszett éjeliszekrény amibe be tudták volna rakni az mai napig felbassza az agyam. De 14 évesen az ország másik végébe mentem középsuliba és kolis lettem. Életem legjobb szakasza és lehet 3 másik emberrel vagyok egy szobába de ezek az emberek megértik ha bajom segítenek és ha 3 napig össze lennénk zárva akkor se lenne vita. Szóval sokkal jobb olyan emberekkel egy szobába lenni akik megértenek és barátok mint például az öcséddel akit szeretsz de nem akarsz vele egy szobába lenni és vagy mint együtt lakni a szüleiddel akik kopogás nélkül berontanak.

28-as

A kollégiumot ne keverjük az otthoni környezettel. A kollégiumban egy életszakaszban lévő tinik laknak együtt. Akik (jobb esetben) megértik a másik helyzetét.

Bármennyire hihetetlen számodra, akkor sem jó dolog 2-3 testvért beköltöztetni egy szobába. Itt is többször lehet olvasni, hogy egy tini mellé simán berakják a szülők, akár a csecsemő korú gyereküket. A másik nagyon nagy probléma a szülőktől, a tisztelet teljes hiánya. Senki szobályába nem szabadna bemenni kopogás nélkül. A kérdezőnek is könnyebb lenne, ha időnként bezárhatná az ajtaját, hogy egyedül tudjon lenni.

"Amikor elmondtam neki, mit is gondol a pszichológus, ő letudta annyival, hogy lehet ha meghallgatná az ő (anyukám) verzióját, mást mondana..."

akkor anyukád is vonuljon a pszichológushoz. láthatóan jót tenne neki.