Miért mondta ezt anyósom? Jogosan érzem megbántottnak magam, vagy csak felfújom a dolgot?

Miért kell ezen megsértődni?

VAlószínüleg azért mondta mert a gyerek téged nézett, pedig az apja is ott volt.

(fili)

Mert hülye.

Teljesen világos, hogy egy kisbaba az anyukáját preferálja. Hiszen ő szoptatja, pelenkázza és van mellette egész nap. Már az anyaméhben is ezt a hangot hallotta, ezzel a szaggal,illattal ismerkedik fogantatása óta. Ezt magyarázd el az anyósodnak. És már most állj a sarkadra ne hagyd, hogy állandóan szurkálódjon.

Elsőre ülj le vele lehet, hogy el lehet vele beszélgetni. Sokszor a beszélgetések alatt rá jönnek az emberek, hogy csak egy félreértés az egész ami miatt se..get forgatnak.

Ezen kár kiakadni. :)

Nekem tudod mit mondott? Már évek óta próbálkoztunk kisbabával, amikor beszólt: " Miért nem estél teherbe a kapcsolatotok elején, amikor még tanultál, aztán ideadtátok volna nekem." - a sógorom hülyézte le.

Amikor már terhes voltam: "Minek nektek az a gyerek, úgyis elveszem tőled!"

Szerintem anyósod nem is tudta igazán, hogy mit mond, csak valamit mondani kellett, és jó nagy hülyeség esett ki a száján.

Nem is értem, mi motiválhatja az anyósokat, abban, hogy ennyire rosszindulatú megjegyzéseket tegyenek.

Szerintem minden menyecske alapból mínuszból indul a legtöbbjüknél, aztán később vagy sikerül feltornázni a renomét, vsgy nem.

Nekem se sikerült :) De már nem csinálok belőle magamnak lelki problémát, úgyis ritkán találkozom vele.

Az összeköltözésünk előtt azt vágta a fejemhez, hogy ha lesz gyerekünk, akkor majd kiteszem a fiát a közös (50%-50%!!!) lakásunkból az utcára...no comment.

Mondta mindezt úgy, hogy előző nap egész délután ablakokat pucoltam vele teljes egyetértésben. Kedves...mindig úgy tud megbántani, hogy nem is számítok a támadására.

nem lenne lehetséges valahogy kizárni a kedves anyósokat?

csak mert b@romira nincs szükségem ilyen megjegyzésekre.

Szerintem az van, hogy ha az ember már nagyon sok szurkálódást kapott valakitől, már a legártatlanabb megjegyzésben is hátsó szándékot sejt.

Én is így vagyok az anyósommal, folyton hülyeségekkel traktál "csak segíteni akarok" alapon, de közben meg rendszeresen kapom az apró kis megjegyzéseket.

Nálunk inkább az a problémájuk, hogy a fiam rám hasonlít, nem az apjára, plusz ő az első fiú unoka mindkét részről, és hát anyósék megint kislányt akartak...

(terhesség alatt azt mondja anyós a férjemnek: "nem baj ám, ha ez is lány lesz, annak is örülni fogunk" mikor megtudtuk, hogy fiú: "és nem örültél volna mégis jobban egy kislánynak?" Mert ugye kívánságműsor, és csak a nagyszülők rendelésére szülünk...)