Miért nem képesek elfogadni, hogy muszlim barátom van?

Itt tanul Magyarországon, és nem is szándékozik visszamenni a szülőhazájában, itt képzeli el a jövőjét. Engem nem érdekel a bőrszíne, nagyon kedves, okos, normális fiú, modern gondolkodással, tehát nem tekinti a nőket kevesebbnek, meg nem várja el, hogy csadorban járjak. Muszlim és gyakorolja is a vallását, de nem árt senkinek. A szüleim mikor megtudták, hallani se akartak róla, sőt el akartak tiltani, mert ők ilyen maradi felfogásúak, hogy ha arab, akkor biztos ki akar majd vinni hozzájuk és nem enged haza, és/vagy terrorista... A hétvégén grillezünk, és oda se engedték, hogy elhozzam, pedig legalább megismerhetnék, mert hogy az ő házukba be ne tegye a lábát. Nagyon rosszul esett, és nem tudom mit tehetnék, hogy megenyhüljenek és elhiggyék, hogy nem bánt és ő is ugyan olyan ember mint mi. Én szeretem, ha bántana, nem szeretném.

Mit tehetnék, hogy elfogadják? Hogy magyarázzam el nekik, hogy csak mert muszlim, még nem gonosz?