Mit tehetnék, hogy ne legyen rossz a kapcsolat a párom exnejével?

A kérdezővel nincs semmi baj. Az ex az, aki úgy viselkedik, mint egy éretlen tini kamaszlány. Nem a kérdező hölgy volt az oka annak, hogy elváltak, így nincs is miért utálni. Egy 15 éves gyereket zsarolni pedig undorító dolog.

Neked kedves kérdező neked pedig azt tanácsolom, hogy várj, az idő talán segít, megjön az esze, s lenyugszik az ex. Te mindent megtettél, mást nagyon úgyse tudsz. Talán a férjed tényleg beszélhetne vele, bár sok értelmét nem látom.

A gyerek pedig ne hagyja magát zsarolni, intézze el az anyja kérdéseit 1-2 kedves mondattal. Nem kislány már,lassan felnőtt nő lesz. Nem azt mondom, hogy ne szeresse, vagy ne legyen udvarias az anyjával, inkább keresse meg az arany középutat.

13-as: ez éppen fordítva szokott lenni, az apa az, akinek sokkal kevesebb pénze lesz válás után.

Ettöl még nem biztos, hogy az anyának több, habár egy 15 éves gyerek már nem igazán lehet akadálya a karrierépítésnek, már évek óta nem, de itt nem is anyagi problémákról van szó szemmel láthatóan, hanem az anya eygszerüen csak áskálódik az apa és a kérdezö ellen minden ok nélkül.

Ha tényleg rendes, szeretö anya lenne, akkor inkább örülnie kellene annak, hogy a gyereke jól érzi magát az apánál is, nem szakad meg köztük a kapcsolat.

Anya vagyok, férjezett. Nem vetitek senkire semmit.

Viszont utálom az anyósomat, egy féreg volt mindig velem. A saját egyszem fiára (a férjem) is irigy, nem tudom szeret-e őszintén bárkit is.

A nagyobbik fiam (18) a lezárások alatt, elment hozzá segíteni valami informatikai problémát megoldani.

Akkor már több mint 1 éve nem találkoztunk a banyával, mert retteg a vírustól (hála az égnek).

A fiam pontosan tudja miket csinált és miket mondott nekem és az apjának a nagyanyja, de úgy jött haza, hogy de jó volt mamával találkozni, meg egy kicsit kimozdulni. (akkor már hónapok óta volt itthon online oktatásban + kijárási tilalom +...+...)

Én ezen nagyon meglepődtem, mert a gyerekeimmel sincs szoros érzelmi köteléke, és csak annyit mondtam örülök neki, hogy te jól érezted magad, de tudod kicsim, hogy milyen velem, nem szívesen hallok felőle.

Ennyivel elintéztük a dolgot. Aztán hallottam még elmondta az apjának, tesójának. Ennyi.

Azért írtam ilyen hosszan, mert az "anyukának" is félre kellene tenni a sértettségét és nem lelkiismeret furdalást okozni a gyerekének, hanem csak annyit mondani örülök, hogy jól érezted magad, de apádnak még nem tudok megbocsájtani, inkább ne menjünk bele a részletekbe. A gyerekek nem hülyék. Biztos, hogy megértené a kislány is.

Mondjuk nálunk a családban nyíltan beszél mindenki az érzéseiről. Örömről, fájdalomról egyaránt.