Normális, hogy azért haragszanak rám a szüleim, mert 4-es lett a diplomám végeredménye?

Egyetlen munkahelyet sem érdekel a diplomád minősítése. Egyedül akkor van jelentősége, ha PhD képzésre akarsz jelentkezni.

Az sokkal inkább érdekli őket, hogy milyen tárgyakat tanultál, mire szakosodtál, milyen témakörbe tartozik a diplomamunkád.

Szüleid egyébként diplomások? Ha igen, az ő diplomájuk jeles minősítésű lett?

(Sok esetben pont azok háborognak ilyenen, akik közelében sem voltak az egyetemi oktatásnak.)

Közben írtál.

Hát akkor nyugodtan ugasd le őket, hogy ők is pont annyit produkáltak egyetemen, mint te, úgyhogy fejezzék be a szájalást!

A tanulatlan, idősebb, szocializmusban ragadt embereknek szokott ilyen sarkos véleménye lenni a diplomásokról általában. Nálunk is ment, hogy érettségi után eszünkbe se jusson az egyetem, irány a gyári munka. Mikor felvettek, akkor ment, hogy jó, de tessék dolgozni mellette és ha rosszak a jegyek (semmi fogalmuk nincsen róla, a nehezebb tárgyakból egy kettes mennyire megváltás lehet), irány a gyár. Ez nem történt meg, de a 4-4,5-ös kreditindexre is ment, nehogy még bukás legyen belőle.

Semmi kapcsolódásuk nincsen a témához. Ott vannak leragadva, hogy egyetemen is biztosan Petőfi vázlatos életrajzát mondjuk fel az ““osztályban””, mint negyedikben. Emiatt nem becsülik meg, pedig szép eredmény!

10, nekem sose kérték.

Így főleg nem értem mi bajuk, azok szoktak ilyeneket müsorozni akik egyetemet se láttak még.

Maskor nem szoktak balhezni veled? Olyan mintha direkt le akarnanak húzni. Ne hagyd magad.

Nem kettes, innen kezdve oké a diplomád.

Ha közepes lenne (mint nekem), akkor az első állásod állásinterjóján (nekem) kicsit (/neked esetleg semennyire) felhúzzzák a szemöldöküket, és belekérdeznek ebbe-abba, hogy kiderüljön, nem vagy hülye. Ezután a munkahelyeden bizonyíthatsz, és - egy-két kivagyi szerencsétlenen kívül - senkit nem érdekel a minősítése, hanem az, hogy mit tudsz, mit vagy képes megtanulni és dolgozni. A következő munkahelyeden meg már azt kérdezik, hogy mit tanultál az előzőn stb., ott a jegyet már nem nézik.

Az az ember (szülő/házastárs) viselkedik így a másikkal szemben,:

1. aki jobban tekinti presztízsnek, státusszimbólumnak, erőforrásnak a másikat, mint szeretete tárgyának, vagy

2. aki a másiktól várja el valamiféle neki sikertelen álmának (diploma, jobb diploma, sport/zenei karrier stb.) a beteljesülését,

3. aki a másikat nem tekinti önálló személynek, hanem "én jobban tudom, majd megmondom, mi a jó neked" alapon viszonyul hozzá.