Mi volt a legnevetségesebb dolog, amit a családotok a nyakatokba akart varrni, téged okoltak miatta vagy amiért leszidtak?

Jesszus a nagyszüleid talán a Rockefellerék, hogy öltönyben kell náluk megjelenni?

Ez után a sztori után az én akármilyen saját családi történetem lópikulának tűnik.

A legnevetségesebb?

Hogy lánynak születtem.

Persze, olyanokat is kaptam, hogy minden otthon töltött napom egy koporsószög anyám koporsójába, olyat, hogy anyám miattam fog elkárhozni, meg ehhez hasonlók.

Ehhez képest semminek tűnik, amikor azért vettek elő, mert nem köszöntem a piacon a magyartanáromnak (nem láttam!!!!) vagy mert miattam tört el az én saját bögrém, miközben anyám mosogatta, de természetesen nálunk is volt a fentebb említett 'kérj bocsánatot a nagymamától, mert nem kezicsókolomot köszöntél!' balhé.

Egy idő után már eljutottam arra a szintre, hogy magamtól is mindenért magamat hibáztattam.

Nem a közvetlen családom, de én azoknak éreztem a(z ex)férjem családját. Miután elváltunk a férjemmel, az exanyós (akivel amúgy a házasság alatt extra jó volt a kapcsolatunk - legalábbis én így éreztem) engem hibáztatott azért, mert a kisfia bunkó lett velük, nem köszönti fel őket a jeles napokon, nem megy hozzájuk olyan sűrűn (valójában ilyen volt alapból is, csak már nem volt, aki bokán lökje az asztal alatt a lábát, ha olyat mond, aki megvegye anyukának a virágcsokrokat a fia helyett vagy akárcsak szóljon róla, hogy "Anyádnak szülinapja lesz").

Fél év múlva már olyanokat mondogatott anyós, hogy mellettem meleg lett a fia (nem lett meleg, csak nem volt kapcsolata egy ideig a szakítás után).

Én tényleg nem értem, hogy a gyerekvállalást miért nem kötik legalább egy minimális pszichológiai felméréshez!

Minden szarhoz papír kell, még egy menhelyről kért állathoz is tesztelik az alanyokat, egy gyereket - egy induló életet - meg mindenki úgy tehet tönkre, ahogy akar!

Aztarhadt.

Így végigolvasva a válaszokat rájöttem hogy az én családom egészen normális...