A kismamák bizonyítottan megőrülnek? Vagy csak rossz "csillagállás", hogy ez a helyzet?
A problémám a következő. Úgy 10 éve épült társasházban élek, 5 db 2 emeletes ház egymás mellett, kert 1 házanként el van választva. Szóval egy kertet két család használ, egy, aki a földszinten lakik, egy pedig aki az emeleten. Akikkel még régen egy időben vásároltunk lakást, volt, hogy gyerekük lett, ez két család. Egyik a szomszédom, nem szóltam az éjszakai gyereksírás miatt, semmilyen zaj miatt, államvizsgára is úgy készültem, hogy a gyerek kint üvöltött a kertben egész nap. Miért nem evidens, hogy nem "üvöltetjük" a gyerekünket kint a kertben, esetleg sziesztaidőben, vagy az édesanyáknak eszébe sem jut, hogy mást zavar? És korlátoz abban a jogában, hogy nyugalma legyen? De ez csak az egyik baj, igaz, 2-3 éve állandó (!).
A másik szomszédomba költözött egy család, ott úgy 1 éves lehet a kicsi. Az anyuka bemutatkozás helyett szinte paranccsal jött át, hogy ha ők is kint vannak a saját kertjükben (ami mint írtam, el van a miénktől választva), eszembe ne jusson akkor a yorkim kiengedni, mert közel mehet a kerítéshez és azt ő nem szívesen látná, hogy a gyereke netalán hozzáérhet. Mondtam neki hogy saját kert, az alattam lakó néni is szereti a kutyát, takarítok utána, csak szokott kint időzni, ebben nem korlátozhat, a válasz, "majd meglátjuk".
Kérdezem én ennyi rossz tapasztalattal a hátam mögött, minden kismama úgy áll az élethez a gyereke születése után, hogy neki MINDENHEZ joga van? Mindenkit korlátozhat, mert a gyerekének így előnyös?
A "gyereküvöltető" anyát különben nagyon bírom, iszonyú rendes nő. De az elméletem sajnos rá is igaz, más volt azelőtt, hogy gyereke lett. Mintha egy része komolyan bekattant volna.. Volt, hogy patáliát csapott, mert az ő szomszédja sütögetett a kertben, és a füst átmegy a kertjébe, onnan be a házukba, egyenesen a gyereke orrába, és ez a kényszerképzet szinte tudathasadást okozott nála, nagyon ideges volt. Nem hoztam még fel neki az üvöltözést, én dolgozom, mire hazaérek, többnyire nyugi van, csak szabadnapokon és hétvégén bosszantó.
Csak sajnálom, hogy aki társasházban lakik, alap alkalmazkodásra képtelen, hát még ha kismama is az illető..
sztem az ilyenek amúgy is hülyék, max így jobban látszik, mert van "fegyverük".
egyszer volt egy ilyen, ez se kismama volt, de hasonló: vonatban szálltam volna le, erre vki kiakadt rám, hogy várjak meg egy totyogó valakit, mire odaér, és lekecmereg, és majd csak uttánna. én meg gyorsan leszálltam, mert értelmetlennek láttam visszamenni, meg tényleg pár pillanat, míg leszállok, és az akire várni kellett volna, mert nem az ajtóba volt, hanem vhol hátrébb. azt mikor leszálltam, pár perc múlva odajött lebaszmi, hogy hogy mertem.
A mi falunkban meg az a kismamák szokása, hogy az utcán játszatják a gyerekeket. Kimennek a kismamák a pár hónapos babakocsis babától a nagycsoportos ovisig az utcára, megállnak az utca közepén a babakocsival, a nagyobbacskák meg tridiklivel, kismotorral, kisautóval, lebdákkal az utcán játszanak.
Ha arra mégy kocsival, nem húzodnak le, nem szólnak rá a gyerekre, állnak és nézik, hogy biztos tovább mégy-e, vagy netántán visszatolatsz. Amikor odaérsz, meg kell állnod, hogy nagyjából(!) lemenjenek az utcáról, és így félig az úton, félig az árokparton el tudsz menni a felháborodott szempárak között.
Igaz, van focipálya, más füves terüret, földút amit nem használ senki, de nem ott játszanak, hanem az utcán. Mert ott könnyebb biciklizni, kisautózni.
Nyáron a klassz, amikor a tinik meg jönnek a kismotorjaikkal, és ők is úgy gondolják, hogy övék az egész utca.
Csak ki kell vinni egy kertiszéket, pattogatott kukoricát, kólát, fizetni sem kell, és olyan műsort látsz, hogy na.
Nem rosszbol mondom, de szerintem ha gyereked lesz, akkor fogod csak megerteni ezt. Marmint, hogy a szulo ovja a gyereket (kutyatol pl.), csak itt a stilussal (anyuka) van problema. A masik, amit emlitettel, a siras. Ha gyereked lesz, ra fogsz jonni, hogy sokszor azzal semmit sem lehet kezdeni. Engem is irritalt, mikor nem volt gyerekem, szoval megertelek, de az az igazsag, hogy az olyan szulonek is sokat sirhat a gyereke, aki nem hagyna sirni. Nem lehet elhallgattatni. Sziesztaido?? Pl. az en gyerekem ketnaponta alszik ejjel valamennyit, nappal sem pihen le. Ilyen gyerekkel akarmit csinalhatsz, nem fogod tudni altatni. Es nem bantasbol, de en sem engedek a gyerekem kozelebe kutyat es en is irtozom toluk (nagyon rossz gyerekkori emlekeim tornek elo errol) es te jarsz jol vele, ha tavol tartod a gyerektol, mert ha bajt okozna, te kerulnel bajba. A gazda kotelessege megovni a bajtol az embereket, elovigyazatosnak lenni. Ha olyan kertben eltek, ahol le van keritve, termeszetesen a szomszed dolga, hogy mikor mit csinal, de ha megosztjatok, akkor erre oda kell figyelnie a kutya gazdajanak.
Szoval itt amit akarnak, azzal nincs problema, mert szerintem ezek az elet velejaro dolgai, DE a stilusert igenis lehet szolni, ha bunkoznak veled. En nem erzem korlatozasnak, amit irsz, mert egyszeruen ha megosztott a kert, evidens, hogy a masikat figyelembe kell venni (pl. kutyat nem engedjuk a masikra stb). Mikor odakoltoztel, tudtad, hogy kozos lesz a kert.
Kedves utolsó válaszoló! Írtam, hogy a szomszéd kert az övék, le van az enyémtől választva. Szóval ha a gyerekük nem megy a kerítésig épp akkor, mikor a kutyám is ott van, akkor nem találkoznak. Kerítéssel van elválasztva. Talán megkérdezhettem volna még tőle, hogy én üljek kint, és figyeljek a kutyámra, hova megy, vagy ő üljön kint, és figyeljen a gyerekére?
De biztos van igazság abban,amit írtál, talán én is máshogy fogom látni, ha gyerekem lesz. De nagyon nagyon remélem, hogy nem leszek olyan, mint azok, akikről írtam.. Viszont mint olvasom, mások is észrevették ezt a furcsaságot kismama téren.
Szerintem senki nem engedi a kutyáját a gyerekekre. Inkább az van hogy a kölyök szalad a kutya után és nem fogja fel hogy nem lehet játszani vele anyuci meg felhábrodik ha visszautasítják Legalábbis én minden gyereket nagy ívben kikerülök, mégis állandóan bajom van velük mert nem hagynak békén a kutyuskával, aztán ha megharapja akkor én leszek a hibás nem az anyja aki nem nevelte meg vagy nem a gyerek aki figyelmeztetés ellenére hozzám jött. Szerintem a saját kertjében azt csinál az ember amit akar. Ha én 10 kaukázusit akarok tartani a kertemben akkor annyit tartok és amíg nem tud elmenni onnan addig a szomszéd anyukának semmilyen joga nincs beszólni.
A gyereket meg óvja úgy hogy közben nem gázol át másokon. Óvja a gyereket a saját életében, máséba ne ártsa bele magát a "gyerek miatt".
Arról pedig nem mi tehetünk ha félsz a kutyáktól, nekünk nem kötelességünk azt lesni és kitalálni kinek volt rossz élménye. Tisztességesen tartjuk a kutyáink (neveljük, biztonságosan tartjuk stb) de nem fogunk a félős emberek miatt extra dolgokat tenni. A gyerekednek sincs jogod eldönteni hogy szeresse őket vagy nem, pedig ilyen viselkedéssel nem fogja szeretni őket és egy jó dologtól megfosztod. Ezekből lesznek aztán azok a kölyök akik megmérgezik a mi kutyáink vagy belerúgnak ha elmegyünk mellette, szúrkálják vagy kővel dobálják a kerítésen kívülről...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!